Mit okozott a magyar gazdaságban az EU-alapokból áramló pénz? Erre a kérdésre kerestük a választ második konferenciánkon. A találkozó első, “Mit ér az EU pénze?” című blokkjában Essősy Zsombor, a MAPI Zrt. vezérigazgatója, Váradi Balázs, a Budapest Intézet vezető kutatója és Zsembery Levente, az X-Ventures Zrt. vezérigazgatója mondta el meglátásait. A második, “Túl a paneleken: mi a magyar érdek?” című szekcióban Szelényi Zsuzsanna (Együtt), Bihary Gábor (MSZP) és Varjú László (DK) ismertették, hogyan látják a törvényhozás és az önkormányzatok oldaláról ugyanezt.

A délelőtti előadók mindannyian gyakorlati oldalról részesei az EU-alapokkal kapcsolatos munkának: értékelőként vesznek részt pályázati programok lebonyolításában, JEREMIE-alapokat kezelnek, pályázatok elnyerésében segítenek magyar vállalkozóknak. Így tapasztalati oldalról is hozzájárultak az értékeléshez.

A délelőtti szekció konklúziója egyértelmű volt: az Európai Unió alapjaiból érkező források a jelenlegi formában torzítják a magyar gazdaság működését. Deformitást okoznak a vállalatok működésében, piacidegen viselkedésmintákat alakítanak ki, jelentős részben olyan kapacitásokat finanszíroznak, amire nincs kereslet, a gazdaság fenntartható növekedésére gyakorolt eredményességük pedig szinte alig látható. Természetesen a forrásoknak van pozitív hatása is, de sokkal inkább működnek olyan lélegeztetőgépként, amihez annyira hozzászokik a felhasználója, hogy utána már magától nem is igazán tud levegőt venni. E mellett a pályázati rendszer összetett adminisztrációja erőforrást von el a valós piaci alkalmazkodás elől is.

A felszólaló szakértők felvázolták azt is, merre lenne érdemes továbblépni.

  • Sokkal nagyobb forrásokat kell célozni a magyar tudás bővítésére, és az intézményi környezet fejlesztésére
  • Jelentősebb hangsúlyt kell fektetni az oktatás és az egészségügy fenntarthatóságára és modernizációjára
  • Kiemelt figyelmet kell fordítani üzleti, vállalkozó képességek fejlesztésére, különösen a KKV-szektorban
  • Csökkenteni a támogatott beszerzések importarányát
  • Teljes értékláncokat célzó támogatási rendszer
  • Vidéki “elsivatagosodó” területeken komplex projekteket kell építeni
  • A feldolgozóipar támogatása akkor jó, ha nem olyan kapacitásokat támogat, amiket 3-8 éves időtávon robotok váltanak majd le

Az előadásokat követő vitában a szakértők egyetértettek abban, hogy a mai rendszert jelentősen úra kell gondolni. Egyfajta új ipari forradalom kibontakozását látjuk, így a legfontosabb, hogy a magyar társadalom felkészüljön ennek fogadására: meglegyen a tudása, meglegyen a munkaképessége, egészsége ahhoz, hogy a megváltozó világban fenntartható, növekedő országot építhessen. Essősy Zsombor meglátása szerint a jelenlegi források nagyjából 25-30%-át lehetne újragondolni ilyen módon.

  • 2
  • 1
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 9
  • 7
  • 11
  • 8
  • 10
  • 12
  • 13
  • 14
  • 16

A konferencia második szekciójában politikai pártok képviselői vitatták meg, hogyan látják az EU-források hasznosulását. A vitában részt vevő Szelényi Zsuzsanna, Bihary Gábor és Varju László egyetértettek abban, hogy az EU-források felhasználása az eddigi tapasztalatok alapján nem tekinthető eredményesnek, és az eddigiekben megszokottól eltérő paradigmára van szükség. Sokkal több kísérletezésre, nyitottságra, és rugalmasabb rendszerre lenne szükség. A politikai közösség szerepét az együttműködési készség helyreállításában látták. Egyetértettek abban is, hogy a jelenlegi is futó finanszírozási ciklus, és általában az EU-ból érkező transzferek egésze akkora jelentőségű az ország jövője szempontjából, hogy annak megtervezésében, felhasználásában félre kell tenni a pártok viszonyait, és progresszív, valóban jövőt szolgáló struktúrát kell kialakítani ezek felhasználására.

Szelényi Zsuzsa szerint nem igazán tudta a mindenkori kormányzás hatékonnyá tenni az EU-s támogatások felhasználását, így egyszerűen csak „elpuskázott” lehetőségként tekintet az elmúlt évtizedre. Bírálta azt az eljárást, hogy minél gyorsabban használjuk fel az EU-s forrásokat, hiszen így kevés versenyeztetés után egyáltalán nem biztos, hogy a legmegfelelőbb jelöltek nyerték el a Brüsszelből érkező támogatásokat.

Varju László kiemelte, hogy az elmúlt 12 évben naponta 2,2 milliárd forint érkezett az országba, ez azonban az érzet szintjén nem jelentkezik. Az eredmények alig látszanak, így az emberek csalódottak. Varju szerint a tervezési szakaszban az elképzelések még jók voltak, azonban a végrehajtásban már súlyos problémák merültek fel.

Bihary Gábor hozzátette, meglátása szerint a magyar önkormányzati rendszer nem alkalmas arra, hogy hatékonyan használja fel az EU-s támogatásokat. Pozitív példaként Lengyelországot hozta fel, ahol egy önkormányzati reform előzte meg az EU-források folyósítását, és ennek eredménye ma már a gyakorlatban látszik.

 

Ott volt és megírta:

napi.hu: Megbukott a szabadságharc – rég volt ilyen kiszolgáltatott az ország

portfolio.hu: Romlásba döntik az országot az EU-támogatások

Hír TV: Mi lett az uniós forrásokkal?

Index Eurologus: Mi vagyunk az EU lyukas vödre?

Hir24: Már Brüsszelből is látszik az uniós pénzek lenyúlása