Arató Krisztina, az Eötvös Loránd Tudomány ÁJK Politikatudományi Intézet igazgató-helyettesének előadása „Európa Expressz: következő megálló?” című konferenciánkon.

Az előadás 5 pontban foglalta össze az Európai Unió megoldandó problémáit:

  1. Közös döntéshozatal továbbfejlesztése
  2. Az önámítás felszámolása, ígéretek, vállalások következetes betartása és végrehajtása
  3. Az EU öntudatos képviselete a tagállamokkal folytatott vitákban, döntéshozatal átláthatóságának javítása
  4. Euroszkeptikus narratíva ellensúlyozása tények mentén
  5. Az európai polgárok és az EU kapcsolata

Arató Krisztina előadása mottójául az ismert Európa-szakértő, Simon Hix könyvének címét választotta: Whats wrong with the European Union and how to fix it? Előadásában öt pontban mutatta be, mely területeken van szükség az EU-t továbbfejlesztésére.

A legmeghatározóbb kihívás a szupranacionalizmus és kormányköziség összeegyeztetése, ami persze mintegy 70 éve jelen van a nemzetközi politikai vitákban. Nincs konszenzus arról, hogy a két szint milyen arányú keveréke a legoptimálisabb az adott helyzetben. Azonban míg korábban a tagállamok kezdeményező, megoldáskereső attitűddel közelítették a kérdést, addig az utóbbi években ez a törekvés lanyhult, és érvényes opció a különutasság, a szembenállás élezése. Ennek egy kivételes jelensége a Brexit.

Arató rávilágított, hogy a Brexitnek ugyan a negatív hatásait szoktuk hangsúlyozni, de megér egy kísérletet másként látni ugyanazt: egy olyan tagállam válik ki, amely soha nem volt erősen elkötelezett az integráció mellett, és ha kilép, ennek a hozzáállásnak a negatív hatásait is magával viszi.

Második nagy probléma: az Európai Unió tele van álszentséggel. Ez tetten érhető a szerződésekben is, melyek sokszor ígéreteket tartalmaznak, ezzel szemben az EU-nak szinte semmilyen eszköze nincs arra, hogy ezeket az ígéreteket betartassa. Ugyanezen álszentség másik oldala, hogy amikor a tagállamok döntéseket hoznak, mindig saját előnyeiket helyezik előtérbe, ám ezekért az előnyökért semmilyen áldozatot nem hajlandóak hozni. A legjobb példa, hogy abban mindenki egyetért, hogy az EU-nak globális szereplővé kell válnia, de a költségvetési szuverenitást ezért senki nem hajlandó részben sem beáldozni.

Harmadik probléma: az EU napi vezetésének énképe és pozicionálása. Az Európai Bizottság mindenek felett ügyel arra, hogy semmilyen módon ne határozza meg magát a tagállamokkal szemben, ne kerüljön szembe tagállami vezetőkkel, és így nem tekinti kötelességének, hogy az EU-t a tagállamokkal szemben képviselje. Így az EU polgárai azzal szembesülnek a tagállamokban, hogy a fontos kérdésekre nincsenek válaszok, az adott ország vezetői pedig mindent a távoli, absztrakt EU-ra fogják, amely így boxzsákká válik.160914_4

A problémát súlyosbítja, hogy a döntéshozatal átláthatatlan. Miközben az Európai Tanácsban ott ül immár 27 tagállam, mégis világos, hogy ha összeül a 3-4 legerősebb szereplő, majd elmennek az ülésre, és előadják, mire jutottak, akkor a szavazás szinte már formális. Arató szerint érthető, hogy az intézményrendszer keresi azt a hangot, amely megadja az irányt, ám ha mindenkinek megvan a feladata, nem szerencsés, ha egyes szereplők folyton az előtérben játszanak, míg mások a háttérben rekednek.

Arató Krisztina problémalistáján a negyedik pont az euroszkepticizmus terjedése. Nem csak politikai pártok esetében meghatározó tényező, hanem az EU egészére. Az utóbbi évek euroszkeptikus nyomásának hatására megváltozott a diskurzus, összeállt egy, az EU-t a tagállamok szuverenitását elorozó, antidemokratikus, ugyanakkor cselekvésképtelen vízfejként értelmező narratíva. Ezzel a narratívával pedig az EU nem küzd meg, nem veszi fel a versenyt, gyakorlatilag szabadon tenyészhet, ellenállás nélkül.

Az előadásban tárgyalt ötödik kihívás a polgárok és az Európai Unió kapcsolata. A polgárok a leírt problémák és kezeletlenségük miatt elfordulnak az uniótól, ez pedig kettétöri az európai társadalmakat. A törésvonal egyik oldalán ott van a világpolgár, aki nyelveket beszél, különböző országokat jár be, a másik oldalon pedig a globalizáció kárvallottjait találjuk, akik be vannak zárva a maguk közösségeibe. Ezekben a közösségekben az euroszkeptikus narratíva könnyen befogadható, egyszerű választ ad a hétköznapi életben tapasztalt problémákra, az EU így távoli, soha vissza nem szóló, soha magát meg nem védő bűnbakká válik.

Arató Krisztina hangsúlyozta, hogy mind az öt kritikus területen előrelépésre van szükség az Európa-projekt továbbviteléhez. Máig nem sikerült egyikre sem kielégítő válaszokat adni, és hosszú még az út a megoldásig.

Hallgasd meg az előadást!