Balázs Péter korábbi európai biztos és korábbi külügyminiszter, egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem, CEU) előadása az ”Európa Expressz: Következő megálló?” c. konferenciánkon.
Az előadás legfontosabb következtetései:
- Magyarország euroatlanti integrációja, mely kezdetben eszköz volt, maga lett a cél
- az idő-, tér- és erőviszonyok a folyamat során kitágultak
- a tágasság következtében fellépő szédülés káoszérzetet okozott, ez rányomja a bélyegét a politikai retorikára és cselekvésre
- az EU előtt álló főbb kihívások jelenleg a migráció, a Brexit és a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP)
- a korábbi problémákoz (euró, EU Alkotmány, nagy bővítés) képest ezek külső kényszer eredményei, muszáj megoldást találni rájuk
- Magyarország EU politikáját intézményi változások, az új költségvetési ciklus és más tagállamok belpoitikája alakítja majd
- az aktuális magyar kormány nem tudott felnőni az európai szövetségesi rendszerhez, helyette kalandor utakon jár, ami szomorú jövőképet vetít előre
Balázs Péter a panel címére utalva nyitotta előadását: jövőkép vagy bűnbak [az EU]? A jövőkép kérdése érdekes helyzetet teremtett a ’90-es években. Az eszköz, vagyis az euroatlanti integráció maga lett az elérendő cél. Ez a helyzet nem volt szerencsés, mivel amint a kitűzött célt elérte az ország, egyfajta “célvesztési szindróma” állt elő. Mivel a politikában nincs olyan befejezés, hogy “…és boldogan éltek, amíg meg nem haltak”, erre az időpontra fel kellett volna felépíteni egy új jövőképet Magyarország számára. Ez nem is lett volna lehetetlen feladat.
Az EU csatlakozással Magyarország idő-, tér- és erőviszonyai kitágultak. A szűk, 1-2 éves időhorizont (a csatlakozási tárgyalás-sorozatban fordulóról fordulóra) kitágult, sőt, végtelenné vált. A független változók száma megszaporodott: többé nem az Európai Bizottság minősítéseitől függött a magyar sors. A tér ugyancsak kinyílt, hiszen biztos szövetségi beágyazottságunkkal jobban megjelenhettünk a globális világban is. Ebben a helyzetben azok, akik az erőviszonyokat nem látták át, szédülni kezdtek, érzékelésükben minden kaotikussá vált. Ezt a bizonytalanságot minden szereplő csökkenti valahogy: úgy tűnik, a világban magukat nem kiismerők az összeesküvés-elméletek környékén találták meg a feloldozást. Teszik ezt annak ellenére, hogy megfelelő tájékozódási pontokkal ki lehetne ismerni a folyamatokat. Tág térben az elveszettek menedéke jellemzően a szűkebb, stabilnak tűnő fenomének, mint az identitás, a nemzet, a vallás, a múlt. Ez a jelenség szimptomatikusan megjelenik Magyarország esetében is, az aktuális kormány is láthatóan ezt a bizonytalanság-kezelő stratégiát válaszotta.
Balázs Péter rámutatott, annak ellenére, hogy a globalizált világban a magyar emberek is kvázi “Amerikában élnek”, de az aktuális kormányzati elképzelés szerint komfortosabb a biztonság, és a választók számára kielégítő visszautazni a múltba, a két világháború közötti időszakba. Mindemellett a szovjet időszak iránti nosztalgia is előjön: baráti viszony fűz bennünket Közép-Ázsia országaihoz, Oroszországhoz, Aleksandr Dugin gondolatai megjelennek a miniszterelnöki retorikában.
Ezzel párhuzamosan az EU több tagállam nyilvánosságában is veszített funkcionalitásának elismeréséből. Növekszik azok száma, akik úgy látják, hogy az EU problémakezelő-képessége hiányos, fejlesztésre szorul, miközben az Unió egészét nem ítélik meg ennyire negatívan. Az EU problémáinak vizsgálatakor Balázs szerint a következőkre kell figyelni: régen jelenlévő vagy új, illetve belső vagy külső természetű-e az adott probléma, továbbá hány tagállamot érint egyidejűleg. A volt európai biztos három fő kihívást azonosított a következő évekre: a migrációt, a Brexitet és a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményt, a TTIP-t. A migráció külső probléma, viszonylag kevés tagállamot érint közvetlenül, ugyanakkor erősen képes meghatározni a nyilvános diskurzust. A Brexit egy belső, “családi” ügy, mely bár egy tagállamot érint közvetlenül, minden állam kényszerül alkalmazkodni következményeihez. A TTIP bilaterális kérdés, ami az EU és az Egyesült Államok szintjén jelentkezik, ugyanakkor a tagállamok szintjén is indulatokat vált ki, és ez a következőkben fokozódhat. A három felvázolt kihívás mind kényszerhelyzet eredménye, nem valamilyen belső döntéshozatal következménye. Az előadó megjegyezte, hogy korábban az EU sokszor küzdött maga “kreálta” problémákkal, mint az euró, az Alkotmányos Szerződés, vagy a (tovább)bővítés kérdései.
“Na és mi jön a jelenlegi nagy ügyek után?” – tette fel a kérdést Balázs Péter a folytatásban. Közelgő tisztújítás az EU politikai vezetésében, az új EU-költségvetés tervezése, valamint olyan fontos állami belpolitikai események, mint a 2017-es német- és francia választások, valamint az amerikai elnökválasztás.
Hozzátette, a magyar választások két év múlva lesznek, de a kampányidőszak már elkezdődött. Az aktuális népszavazási kampányplakátokon álló csúsztatások ugyan vonzóak a pillanatnyi politikai haszonra és megerősítésre vágyók számára, de a valódi problémákat mindez mellőzi, elfedi. Az igazi kihívások helyett álproblémákat a színpadra állító kormányzat legyengíti a társadalmat, a reagálóképességet, így ha valódi válsághelyzet állna elő, legyengített országot találna el.
Balázs Péter szerint a kitárult térben a hatékony külpolitika felépíthető lett volna saját szűkebb és tágabb szövetségesi rendszereken belül, és ez lett volna a kívánatos. Ehhez képest az ország számára jelenleg barátnak legfeljebb a visegrádi kör tekinthető abban a körben, ahol az ország természetes szövetségesei mozognak és léteznek. A visegrádi csoporton kívül legfeljebb természetes szövetségesi rendszerünkön kívül találunk barátokat, akikre sokkal nehezebb számítani nehéz helyzetben, és valójában távol is vannak ahhoz, hogy a közvetlenül minket érintő ügyek nagyrészében partnerként léphessenek fel.
Zárásképp a volt miniszter megjegyezte, mára Magyarország ugyan eljutott a vágyott szövetségi rendszerbe, mely egyszerre volt eszköz és cél, de mégis úgy lép fel, mint akinek nem tetszik az elért eredmény. E helyett a hivatalos külpolitika menekül természetes szövetségi rendszeréből, bizonytalan és kalandor utakat jár. Ez pedig semmiképpen sem nyújt jó jövőképet.
Hallgasd meg az előadást!
