Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely elemzőjének tartott előadása a Mérték Médiaelemző Műhellyel közösen szervezett “Mi jön az irányított média után?” c. konferenciánkon.
Az előadás legfontosabb megállapításai:
- A “soft censorship” (lágy cenzúra) helyett lassan másik szót, jelzőt vagyunk kénytelenek találni a magyar médiapiaci helyzet leírására
- A médiába történő beavatkozás leglátványosabb megnyilvánulásai: a médiahatóság tevékenysége (‘Class FM’ frekvencia-ügy)
- A Médiatanács (NMHH) döntéseivel jellemzően a mindenkori oligarcháknak kedvez
- Nyilvánvalóan politikai hirdetések társadalmi hirdetésekké minősítésével a Médiatanács szabad utat engedett annak, hogy állandóan kormányzati hirdetéseket lássunk
- Évi 70-80 milliárd forint jut a költségvetésből az MTVA-ra, működése jelenleg mégis teljesen átláthatatlan, a Mérték kutatása szerint pedig az M1 tartalma 95%-ban a kormányzati álláspontot mutatja be
- A piactorzítás eszközei hosszan sorolhatók: állami hirdetések, jogalkotás (reklámadó), MNB alapítványi pénzek megjelenése a piacon, kormányközeli oligarchák tulajdonszerzései, politikai nyomásgyakorlás
Urbán Ágnes bevezetőjében a Mérték Médiaelemző Műhely évente megjelenő “Soft censorship” című jelentése kapcsán azt mondta, hogy egyre inkább szembesülniük kell azzal, hogy a jelentés címét valószínűleg meg kell változtatniuk, mivel a lágy cenzúra felől a magyar médiaszíntér történései ugyanis egyre inkább elmozdulnak egy olyan irányba, ami már nem engedi meg ezt a fajta eufemizmust.
Az előadó vitaindító prezentációjában felvázolta, hogy melyek azok a fő eszközök, azok a területek, ahol a médiába való beavatkozás, a teljes médiapiac torzítása leglátványosabban megnyilvánul. Az első és a legláthatóbb problémaként a mindenkori médiahatóság tevékenységét azonosította. Urbán Ágnes kiemelte, hogy ennek működése egyszerűen nyomon követhető annak ellenére, hogy nem az átláthatóságáról ismert és nem arra törekszik, hogy szélesebb körben és nyilvánosan vitassa meg a médiapolitikai elképzeléseit. A határozatokból mindezek ellenére jól kiolvasható, hogy mit tesz a Médiatanács.
Az egyik ilyen nagy tevékenységi terület a rádiópiac teljes átalakítása, amelyről több elemzés is született. Urbán Ágnes szerint nem kell nagy jóstehetség annak kimondásához, hogy 2016 novembere főleg erről az ügyről fog szólni. Az előadó szerint egy időre biztosan, de valószínűleg örökre elhallgat a ’Class FM’, hiszen az új frekvenciapályázaton nem fogja megnyerni azt a frekvenciát, amit hét éven keresztül használt – és amit egyébként fölöttébb dicstelen körülmények között szerzett meg. Urbán Ágnes szerint jól látható folyamat az is, hogy a médiatanács mindig is nagyon szolgaian “nyerette meg” a pályázatokat a mindenkori oligarсhákkal. Amikor éppen Simicska Lajos volt a fő oligarcha akkor vele, amikor Andy Vajna lépett színre akkor vele.
Urbán Ágnes előadását azzal folytatta, hogy a sajtópiac átalakulását és piaci lehetőségeit nagyban meghatározta az, amikor 2011-ben a médiatanács egy szakhatósági állásfoglalásban megakadályozta az Axel Springer és Ringier magyarországi fúzióját. Ezzel a médiatanács megakadályozta azt, hogy az egyébként látványosan zsugorodó magyar piac erős lapportfóliója egy tőkeerős külföldi befektetőhöz kerüljön, és ezzel egyfajta védettséget kapjon. A médiahatóság szakhatósági állásfoglalása ehelyett kiszolgáltatta azt egy strómannak – hiszen ma már világosan látszik, hogy a Mediaworks megalakítása valamint a megyei lapok, illetve a Népszabadság Mediaworksnek történő átjátszása lényegében erről szólt.
Ezután Urbán Ágnes a közelmúltban lezajlott Pannon Lapok Társasága-Mediaworks-fúzióról beszélt, amely ahhoz vezetett, hogy 12 megyei napilap került egy kézbe, méghozzá Mészáros Lőrincébe. Az Axel Springer-Ringier-ügyben még a tulajdonosi sokszínűség mellett kardoskodó médiatanács erre a fúzióra már mindenféle elemzés és vizsgálat nélkül ráütötte pecsétjét. Az előadó utalt az ügyet feldolgozó, Mérték Médiaelemző blogján publikált “Bűnrészes hatóságok” című elemzésre is. Ezen kívül a Médiatanács azon intézkedésével, hogy a teljesen nyilvánvalóan politikai reklámokat társadalmi célú reklámokként definiálta, lényegében szabad utat engedett annak, hogy folyamatosan kormányzati hirdetéseket lássunk.
Urbán Ágnes különálló problémahalmazként definiálta magát az állami médiát, az MTVA-t, mely természetesen nem független a médiahatóság működésétől. Utalt a Mérték szeptemberi tartalomelemezésére, (“Szúrópróba 7., Kampányhíradózás”) melyből kiderült, hogy az amit az M1-en látunk, az színtiszta propaganda – a hírműsorok, hírblokkok 95%-a ugyanis a kampányidőszakban a menekültkérdés kapcsán a kormányzat álláspontját mutatta be.
Az előadó megállapította azt is, hogy az MTVA működése jelenleg teljesen átláthatatlan. Nehéz információt szerezni arról, hogy pontosan miként működik az MTVA, milyen döntéshozatali mechanizmusok, milyen felelősségi körök vannak és nem utolsó sorban hogyan költik el azt a évi 70-80 milliárd forintot, ami a magyar költségvetésből, vagyis a magyar adófizetők pénzéből belekerül ebbe az intézménybe.
A folytatásban Urbán Ágnes arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban látványosan végigkövethettük azt a folyamatot (mely egyébként sohasem volt idegen a magyar médiapiac működésétől), hogy miként lehet a piaci mechanizmusokat megzavarni, és hogyan lehet piactorzító hatást elérni állami eszközökkel. Az egyik ilyen sokat elemzett az állami hirdetések kérdése. Ma minden eddiginél több állami pénz jut el a médiába, és emellett minden eddiginél koncentráltabb annak elköltése is. Az ún. baráti, vagy kormányközeli kormányhoz lojális médiumok feltőkésítése egészen gátlástalan formában zajlik.
Az előadó hozzátette, hogy az elmúlt időszakban több példát láthattunk arra, hogy nem csak állami hirdetéseken keresztül lehet pénzt csatornázni egy médiavállalatba – utalva a vs.hu esetére, amikor kiderült, hogy az MNB alapítványokon keresztül körülbelül félmilliárd forint áramlott a hírportálba. Kiemelte, hogy vannak olyan estek is, amikor a törvényalkotás egyértelműen a médiapiac átalakításának szolgálatába áll. Ennek egyértelmű esete a reklámadó volt. Emlékeztetett arra, hogy az intézkedést nem titkoltan az RTL Klubra szabták – egyértelműen ezt a csatornát sújtotta volna ugyanis a legnagyobb adóteher, ha az Európai Bizottság nem állapítja meg, hogy diszkriminatív adóztatásról van szó.
Urbán Ágnes rámutatott, hogy tendenciózus jogalkotás látszódik a plakátpiac és a közterületpiac átalakításában is: úgy tűnik, hogy hamarosan további óriásplakátok fogják megzavarni a városképet ott, ahol az elmúlt években soha nem zavarták.
Az előadó szerint a kormányközeli tulajdonosok megjelenését és látványos tulajdonszerzését a piacon mi sem példázza jobban, mint az, hogy mára már Mészáros Lőrinc Magyarország egyik legnagyobb médiatulajdonosa. Egyre több esetben nem lehetünk benne biztosak, hogy ki áll egy-egy média vállalat mögött, de most már legalább azt tisztán lehet látni, hogy Mészáros Lőrinc áll a Mediaworks mögött – a piac megtisztulásának azonban nem ez az optimális módja.
Előadása zárásában Urbán Ágnes a politikai nyomásgyakorlás eszközeiről beszélt. Szerinte ez mindig is jelen volt a magyar médiában, és mindig ez volt a legnehezebben leírható és a legnehezebben elemezhető. Mindig keringtek pletykák arról, hogy vállalatvezetők vagy szerkesztőségek telefonhívásokat kapnak instrukciókkal bizonyos politikusoktól, de mára ez a gyakorlat új szintre emelkedett. Urbán Ágnes a 444.hu-n 2016 szeptemberében megjelent cikket is megemlítette, melyből kiderül, hogy egy újságírót titkosszolgálati eszközökkel zsaroltak magánéleti információkat felhasználva, és mely ijesztő módon párhuzamba állítható a rendszerváltás előtti, pártállami idők gyakorlatával. Ide sorolható az előadó szerint az is, amikor a tájékoztatás jogát sértve tiltanak ki szerkesztőségeket, újságírókat a parlamentből.
Zárszóként Urbán Ágnes elmondta, hogy bár a nagyközönség leginkább az országos elérésű médiumokkal kapcsolatos ügyekben tájékozottabb, nagyon fontos lenne látni, hogy a helyi nyilvánosság teljes mértékben politikai befolyás alá került, a sokszínűségnek lényegében nyomai sem maradtak. Ezt különösen veszélyesnek látszik annak fényében, hogy immár Mészáros Lőrincé lett a napi több, mint egymillió olvasóval rendelkező 12 megyei napilap kiadói joga is.
