Orsós János, a Dr. Ámbédkar Gimnázium alapítójának előadása a “Milyen legyen a jövő iskolája?” című konferenciánkon
Az előadás legfontosabb megállapításai:
- A PISA-teszten legjobban és a legrosszabbul teljesítő diákok között tátongó szakadék óriási társadalmi problémára mutat rá.
- A roma fiatalok kiugróan magas, 93%-os arányban nem tesznek érettségit 18 éves korukban.
- Elfogadhatatlan, hogy egy társadalomban akkora a szakadék a szegények és a nem szegények között, mint ma Magyarországon
- Az oktatáshoz való hozzáféréssel jelentős mértékben mérsékelhető a korai gyermekvállalás, rohamosan javulnak a halmozottan hátrányos helyzetű emberek lehetőségei.
Orsós János előadása elején Léderer Dániel zárszavára reagálva úgy kezdte előadását, hogy Magyarországon jelenleg nagyon nehéz optimistának maradni. Az előadó az Ámbédkar iskola alapítójaként összesen több mint húsz éve dolgozik olyan programokon, melyek a halmozottan hátrányos helyzetű cigány fiatalokat segítik abban, hogy bejussanak érettségit adó intézménybe, majd a felsőoktatásba is. Az iskolát indiai mintára hozták létre, a magyarországi Dzsaj Bhím közösség tagjai. Baranya megyében kezdtek el dolgozni, majd Észak-Kelet-Magyarországon több településén, például a borsodi Sajókazán (ahol a lakosság fele gyerek) is létrehoztak ún. ‘második esély” típusú, cigány és indiai hagyományokra épülő iskolát.
Arra a kérdésre, hogy milyen legyen a jövő iskolája, Orsós János első válasza, hogy olyan ne, mint amilyen jelenleg. A PISA-teszten legjobban és a legrosszabbul teljesítő diákok között tátongó szakadék óriási társadalmi problémára mutat rá. A felmérésből kiderül továbbá, hogy míg a 18 évesen érettségizők aránya Magyarországon az összes fiatal körében 70%, a roma fiatalok körében ugyanez az arány csupán 7%, vagyis a roma fiatalok kiugróan magas, 93%-os arányban nem tesznek érettségit 18 éves korukban. Az Ámbédkar iskola hivatása, hogy olyan helyeken jelenjen meg középiskolai programmal, ahol nagy arányban élnek halmozottan hátrányos helyzetű emberek és az érettségizettek aránya nem éri el az 1%-ot. Hozzátette, rengeteg munkájuk van még.
Semmiképpen nem tartja elfogadható, hogy egy társadalomban akkora a szakadék a szegények és a nem szegények között, mint a mai Magyarországon. Rengetegen vannak, akiknek meg sem adatik az esély, hogy bekerüljenek a középfokú oktatásba, az Ámbédkar pedig ilyen fiataloknak kínálja fel a tanulás lehetőségét. Diákjaik nagy része az első években nagyrészt olyan nők, anyák voltak, akik tizenéves korukban nem végezték el a nyolc osztályt.
Az előadó ezután arról beszélt, hogy ma Magyarországon egyre kevesebb gyermek születik, az össztársadalomra pedig európai mintájú korfa jellemző, vagyis az újszülöttek száma alacsonyabb az óvodás korúakénál. Olyan településeken viszont, ahol nagy arányban élnek halmozottan hátrányos helyzetű, cigány emberek, az újszülöttek száma már magasabb, mint az óvodáskorúak száma. Ez tulajdonképpen egy afrikai korfa, ahol rengeteg a gyerek, idősek viszont alig-alig vannak. Az Ámbédkar iskola nagyon sok településen ért el változást, ahol középiskolai programot működtet: világosan látszik, hogy ezeken a helyeken az össztársadalom tendenciái rajzolódnak ki, a gyerekszám elkezdett csökkenni. Ha ez a réteg tehát el tud jutni a középfokú oktatásba, jelentősen kitolódik az első gyerek vállalásának ideje. Másként fogalmazva: valódi esélyt kapnak a sikeres egyéni életre, amelyben gyermekeiket később, valódi tudással, magasabb jövedelemmel nevelhetik, azaz jobb életet élhetnek.
