A járóbeteg-szakellátás keretein belül a magyar egészségügyi rendszer már nem gyógyítható, csak a “radikális amputáció” segíthet rajta – kezdte előadását Lantos Gabriella, a Róbert Károly kórház operatív igazgatója.
Lantos Gabriella szerint a magyar egészségügyi rendszer legfontosabb problémái ma a következők:
- az egészségügy finanszírozási rendszere méltánytalan és kontraproduktív;
- az ellátási alapcsomag körülményei tisztázatlanok, ami az ellátás minőségének romlásához vezet;
- az egészségügyi rendszer rendkívüli mértékű korrupciónak hagy teret;
- az ország területén fennálló kórházi ellátás széttagolt és visszamaradott;
- a sürgősségi osztályokon dolgozó orvosok száma túl alacsony, a kórházak körülményei pedig nem felelnek meg a XXI. század követelményeinek.
A Róbert Kórház operatív igazgatója úgy véli, a magyar egészségügy számára elegendő forrás áll rendelkezésre, ugyanakkor a források beszedését és elosztását meg kell változtatni. A jelenlegi finanszírozási rendszer – amely a szociális adóból és a társadalombiztosítási járulékból áll össze – elegendő forrást biztosít, de a rendszer nagy teret hagy a korrupciónak és gyenge minőségre képes. Mivel a finanszírozás nem áll összefüggésben a teljesítménnyel és a betegeknek (ügyfeleknek) nyújtott szolgáltatás minőségével, az egészségügy ügyfelei nem tudják érvényesíteni érdekeiket, nem tudnak jobb szolgáltatást követelni, akkor sem, ha nagy összegű befizetők (azaz magas a jövedelmük). A szakértő szerint a jelenlegi finanszírozás helyett egy teljes körű co-payment rendszerre lenne szükség, amely két elemből épülne fel: egy egységes alapdíjból és az igénybe vevők személyes szükségletei és döntései alapján meghatározott kiegészítő biztosításból. A polgárok maguk dönthetnének, hogy nettó jövedelemükből mennyit és milyen formában áldoznak egészségükre az alapellátáson felül (egy összegben betegség esetén, vagy valamilyen mértékű kiegészítő biztosítás rendszeres, havi megvásárlásával). Az alapdíj meghatározásában a társadalmi vita szerepét, a kiegészítő biztosítás esetén pedig az egyéni lakossági preferenciákat – köztük a szabad orvosválasztást – emelte ki a szakértő. Az előadó hozzátette, hogy ugyan jelenleg is van alapdíj, amit azok fizetnek, akik nem bérük arányában járulnak hozzá az egészségügyhöz, de ennek meghatározása teljesen önkényesen történt. Az ő meglátása szerint a nyugdíjaskorúakat is be kellene vonni a járulékfizetés körébe, a járulékfizetők teljes számát 6 millió fölé emelni, így a jelenleginél méltányosabb és igazságosabb finanszírozás alakulna ki. Mint elmondta, ma néhány millióan tartják el a teljes egészségügyet, ez pedig így már középtávon is fenntarthatatlan lesz, így előbb-utóbb kell valamilyen alternatív megoldás.
Az állami szerepvállalást tekintve a szakértő kiemelte, hogy az állami monopólium hátrányos az egészségügy fejlődése szempontjából, mivel nem nyújt teret az orvos-vállalkozók számának növekedésére. A legkisebb orvosi praxissal is szerződést kellene kötni. Az előadó úgy látja, a szabad orvosválasztás biztosan olyan extra, amely nem lehet az alapcsomag része, de kiegészítő szolgáltatásként rendelkezésre állhat.
Az egészségügyi alapcsomaggal kapcsolatban Lantos Gabriella kijelentette, hogy azt tételesen meg kell határozni, körülményeit pedig tisztázni kell, ugyanis jelenleg az ellátás minősége kizárólag a „szerencsétől és a hálapénztől függ”.
Az egészségügyi rendszerben tapasztalható korrupciót illetően és az érdekeltség hiánya miatt az operatív igazgató szerint éles határvonalat kell húzni a közellátásban részt vevő orvosok és a magánellátásban, vállalkozóként tevékenykedő szakemberek között, ugyanis ez napjainkban a közellátás minőségét rombolja. Hozzátette, az állami egészségügyben dolgozó orvosoknak nem lenne szabad vállalkozásokat fenntartaniuk. Az állami ellátásban való érdekeltség növelése érdekében pedig legalább a cseh egészségügyi bérek szintjére kell emelni a Magyarországon dolgozó szakemberek bérét. Ez már akkora mértékű bér lenne, ami mellett felszámolható lenne a hálapénz.
A szakértő szerint a korrupció meghatározó eleme a hálapénz intézménye, amelyet önálló bűncselekményként kellene beiktatni a büntető-törvénykönyvbe. Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi dolgozók béremelésével a szakemberek érdekeltté tehetők abban, hogy a hálapénz, mint korrupció kiszorulhasson.
Az infrastruktúra gyakorlati problémáit tekintve hozzátette, mindamellett, hogy a magyar kórházak jelentős része elmaradott, a sürgősségi ellátóhelyek száma és a sürgősségi ellátásban dolgozók száma a legkritikusabb. Ezért ezeket az osztályokat be kell zárni, mivel nem felelnek meg az ellátás alapvető feltételeinek, helyette pedig nagy, jól felszerelt, minden ellátási forma és betegség terén megfelelő esetszámmal találkozó intézményeket kell építeni úgy, hogy az ország minden pontján elérhető legyen egy-egy ilyen intézmény.
Lapozza át Lantos Gabriella prezentációját!