Engelbert Stockhammer (közgazdász professzor, Kingston Egyetem) gazdasági tanulmányának összefoglalója:

A fejlett gazdaságok túlnyomó részében nem állt teljesen helyre a növekedés a 2008-as nagy gazdasági válság óta. Egyre terebélyesebb szakirodalom foglalkozik azzal, hogy a pénzügyi reformokon túl, a helyzet kezelésére szükség van egy új elosztási- és bérpolitikára, ahhoz, hogy egy életképes növekedést tudjunk elérni. (Rajan [2010], Onaran [2011], Palley [2012], Stiglitz [2012], Stockhammer [2015], van Treeck és Sturn  [2012]).

A bérvezérelt növekedés, ami felismeri, hogy a bérek növekedése növelheti a keresletet a fogyasztáson keresztül, valamint egy nagyobb termelékenységi növekedést is előidézhet, megfelelő stratégia lehet a gazdaság helyreállításához.

Mi okozza a bérek GDP arányos csökkenését?

1980 óta drasztikus változások történtek a jövedelmek eloszlásában; jelentős csökkenés mutatkozik a bérek GDP arányos hányadában a világon (IMF 2007, ILO 2011, Stockhammer 2013). Stochhammer (2013) elemzésében a bérek GDP-n belüli arányát vizsgálja különböző magyarázó változókkal 71 ország, 1970 és 2007 közötti adatával. Elemzése kimutatja, hogy a bérhányadra negatív hatással van a globalizáció (termelésben és kereskedelemben), és a financializáció. Szintén negatív hatást mutat, a fejlettebb országokban, a szakszervezetek csökkenő ereje. Végül kimutatja, hogy a technikai változások bizonyára hatással vannak a jövedelmek eloszlására, de világos, hogy nem ez a legfontosabb magyarázó erő. Az eredmények azt mutatják, hogy a kormányzat bizonyára képes hatni a jövedelmek eloszlására.

Milyen kereslet oldali hatása van a bérváltozásnak?

Bhaduri és Marglin (1990) makroökonómiai modelljükben egyesítették a bérek kettős természetét; egyrészt, mint a kereslet forrása, másrészt, mint a termelés költsége. A keresleti rendszereket bérvezérelteknek vagy profitvezérelteknek nevezhetjük attól függően, hogy milyen hatással van a bérek GDP arányos hányadának növekedése az aggregált keresletre. A hatás általában pozitív a fogyasztásra nézve, és negatív a beruházásokra és a nettó exportra. Ha a hatás összességében negatív a keresletre, akkor a rendszer bérvezérelt, ellenkező esetben profitvezérelt. A hatás függ az egyes országok intézményi berendezkedéstől és gazdaság nyitottságától. Relatíve kicsi, nyílt gazdaságok esetén a nettó export hatása a GDP-re jobban érvényesül, mint nagyobb zárt gazdaságok esetén.

A szakirodalom egyetért abban, hogy a belföldi kereslet bérvezérelt. A keresleti rendszer így, csak akkor profitvezérelt, ha a nettó exporton keresztüli hatás a keresetre igen jelentős, ami többnyire csak a kis, nyílt gazdaságok esetén mutatkozik. A legtöbb fejlett, nagyobb gazdaság (USA, Japán, Németország, Franciaország) bérvezérelt. Fontos megemlíteni, hogy bár az EU több, kicsi, nyílt gazdaságból áll, összességében egy relatíve nagy, zárt gazdaság. Tehát, az egyes országok növekedhetnek bérkorlátozások segítségével, de összességében az EU-ra nézve negatív hatások jelentkeznének.

Onaran és Galanis (2012) a bérek és profitok GDP-n belüli arányváltozásának hatását vizsgálták a gazdasági növekedés szempontjából. Kimutatták, hogy a vizsgált 16 országnál a bérek arányának csökkenése a globális növekedés csökkenéséhez vezet. Eredményeik között szerepel, hogy, ha az összes G20-as, bérvezérelt ország (EU zóna, Egyesült Királyság, USA, Japán, Törökország és Korea) visszatérne a korábban legmagasabb GDP arányos bér hányadára, akkor a globális GDP 3,05%-kal nőne. Bár eredményeik nem nagy számokat tartalmaznak, jól mutatják, hogy a bérnövekedésnek milyen pozitív hatásai lehetnek.

Mi a kínálat oldali hatása a bérnövekedésnek?

A kínálati oldalon a kulcskérdés a következő: milyen hatással van a bérváltozás a termelékenységre, vagy tágabb körben fogalmazva a technológiai fejlődésre? A mainstream közgazdászok tipikusan a tiszta versenyzői piac sikeressége mellett érvelnek és így a munkapiac szabályozottságának csökkentését szorgalmazzák. Más közgazdászok viszont kiemelik, hogy a munkapiaci intézmények nem csak a piaci kudarcok kiküszöbölésére alkalmasak, hanem a gazdasági növekedésre is pozitív hatással vannak, mivel a jó munkapiaci viszonyok növelik a munkakedvet. Ezen felül a magas bérek a termelés ésszerűsítésére és a technológia fejlődés felgyorsításra sarkalhatja a tőkéseket.

Storm és Naastepad (2012) empirikus kutatásukban foglakoznak a munkabér növekedés kínálat oldali hatásával. Kutatásuk szerint a reál bér 1%-os növekedése 0,38%-kal növeli meg a munka termelékenységének növekedését. A reál bér növekedésének tehát, hossztávú, pozitív hatása van a termelékenységi növekedésre, ami egy fontos megállapítás a gazdaságpolitika számára.

Bérvezérelt növekedési stratégia

A bérvezérelt növekedési stratégia célja egy teljes foglalkoztatottsággal rendelkező növekedési modell felállítása, amelyben a fenntartható bérnövekedés, a keresletnövekedésen és a beruházások növekedésének gyorsító hatásán keresztül, növeli a keresletet, valamint a termelékenységi növekedést, a munkaerő védelme által generált technológia fejlődés révén. A bérvezérelt növekedés stabil vagy növekvő GDP arányos béreket fog eredményezni. Hogyan lehet változásokat elérni a jövedelem eloszlásban? Először is a kezdő lépés a minimálbér intézkedések gyakorlata, olyan törvényi keretben, ami megerősíti a szakszervezetek és az érdekérvényesíti szervezetek státuszát.

A bérvezérelt növekedési stratégia olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek korlátozzák a pénzügyi spekulációkat, egy sokkal hosszabbtávú gondolkozásmódot erőltet a vállalati vezetésbe (mint például a stakeholderek szerepének a megerősítése), és féken tartja a túlzó fizetéseket a pénzügyi szektorban. A pénzügyi szektor átalakítása szükséges ahhoz, hogy megelőzzük vagy lecsökkentsük a pénzügyi válságok gyakoriságát és súlyosságát. Az intézkedések között szerepelniük kell a banki bónuszok korlátozásának, a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának, a pro-ciklikus hitel kezelésnek, az árnyék bankrendszer szabályozásának, valamint egy jelentős méretű, nem profit orientált szegmens kialakításának a bankszektoron belül.

Milyen mértékben képes hozzájárulni a gazdaság helyreállításához a bérvezérelt növekedési stratégia? Onaran és Galanis (2012) eredményei azt mutatják, hogy a hatások jelentősek, különösen, ha egyidejűleg globális szinten is végrehajtják, viszont bizonyára túl kevés ahhoz, hogy középtávon elégséges stabilizációs politika legyen. A bérvezérelt növekedési stratégia biztosítja, hogy a fogyasztási kiadások hosszútávon növekedjenek az adósságok elszállása nélkül. Ugyanakkor, megfelelő fiskális és monetáris politikára van szükség, ahhoz, hogy a teljes foglalkoztatottságot elérjük ilyen stratégia mellett.

Engelbert Stockhammer tanulmánya eredetileg a socialeurope.eu-n jelent meg 2015. április 5-én.