Energetikai konferenciánk első panelbeszélgetésének résztvevőjeként Horváth Ágnes, a MOL Csoport vezető közgazdásza mutatta be a magyar energiagazdálkodás jelenlegi helyzetét.
A közgazdász szerint a magyar energiapolitika egy rendkívül komplex témakör, amely a következő szegmensek alapján foglalható össze:
- jelenleg a magyarországi energiatermelés jelentős részét, több mint 40 %-át a nukleáris erőmű adja,
- a paksi atomerőmű működő négy blokkjának leállása után az ebből kieső energiatermelést pótolni kell,
- Magyarország önerőből nem képes biztosítani az ország energiafogyasztását, az éves szinten felhasználandó energia egyharmadát import segítségével szükséges fedezni,
- a megújuló és nem-megújuló erőforrások nem sorolhatók be egyértelműen jónak vagy rossznak, az ideális egy megfelelő energiamix kialakítása lenne,
- a döntés során meghatározó az európai szabályozás, a környezettudatosság és a jövőbeli energiahatékonyság,
- bármelyik módszert is választjuk, az jelentősen meg fogja terhelni Magyarország költségvetését.
Horváth Ágnes prezentációját a 2015-ös magyar energiamix bemutatásával kezdte, melyből világosan látszik, hogy a belföldi energiatermelés 40%-át adja a nukleáris erőmű, 22%-ot a megújuló energiaforrások, valamint a földgáz aránya is jelentős. Ennél is nagyobb szerepet játszik az atomenergia a belföldi áramtermelésben, ahol a teljes előállítás több, mint feléért felel. 2030 után – a paksi leállás következtében – napi 2000 megawatt energiahiány keletkezik, melyet valahogy mindenképp pótolni kell.
Előadását azzal folytatta, hogy a felmérések szerint komoly összefüggés figyelhető meg az egy főre jutó GDP és az egy főre jutó energiafogyasztás között: bár a fejlett országok nagy részénél már megkezdődött az energiahatékony technológiákra való átállás, az egy főre jutó energiafogyasztás még mindig magasabb, mint a fejlődő országok esetében. A tendenciák azonban azt mutatják, hogy a jövő energiakeresletét Kínában és Indiában kell keresni: Bár ebben a tekintetben Magyarország az EU-28 átlag alatt helyezkedik el ebből a szempontból, a jövőbeli fogyasztás valószínűsíthetően nőni fog a fejlett országokban, így Magyarországon is.
A döntési folyamat nagyon fontos része az európai szabályozás, mely a környezettudatosság erősödéséből, valamint abból a tényből indul ki, hogy az európai régió a legnagyobb energiaimportőr a világon – kezdte el felépíteni szempontrendszerét Horváth Ágnes. Ezen okokból kifolyólag az európai szabályozás az alacsony energiatermelést fogja támogatni.
Fontosnak tartotta még tisztázni, hogy a megújuló és nem-megújuló energiaforrások a dekarbonizáció szempontjából nem sorolhatóak be tisztán jónak vagy rossznak: mindkettő esetében vannak szennyező, valamint tiszta, zöld lehetőségek. Az alternatívák között szerepelnek a gázüzemű, a nukleáris és a megújuló energiaforrások, köztük a víz-, a nap-, szélenergia- és geotermikus alapú – melyek közül az legdinamikusabban a nap- és a szélenergia termelése fejlődik.
Ezután közgazdasági szempontból közelítette meg a kérdést, és azt mondta, nincs olyan szcenárió, melyben költségvetésileg a kieső energia pótlása ne lenne megterhelő Magyarország számára – bár természetesen léteznek kedvező és kedvezőtlen hitelezési kondíciók. A lehetőségek bemutatására az áramtermelő erőművek költségalapú összehasonlítását (LCOE) használta, mely az előállítási, üzemeltetési és karbantartási költségeken kívül a hatékonysággal is számol. Hozzátette, hogy a modell nem a konkrét helyzetre vonatkozik, valamint jelentősen befolyásolhatják az energiapiaci árak. A szabályozási környezetet és az LCOE-modellt figyelembe véve Horváth Ágnes arra a következtetésre jutott, a szélenergia már versenyképesebb a fosszilis forrásokkal szemben, ugyanakkor a nukleáris energia viszonylag versenyképes a gázüzemű erőművekkel szemben.
Előadását azzal zárta, hogy a megújuló energiaforrások esetében több szempontot is érdemes figyelembe venni: az állami támogatások fenntarthatóságát, az időjárási függőséget, az esetlegesen felmerülő hibákat, például leállások megoldását, valamint a megfelelő energiatárolási módszerek jelenlegi hiányát. Utóbbiban ő egy bizakodó nézőpontot vall, melyben a sorozatos innovációk végül erre is kiterjednek. Annyit biztosan leszögezett, hogy az átmeneti időszak semmiképp nem lesz zökkenőmentes, és a választott energiamix több szempontból is óriási befolyással lesz a magyar energiagazdaságra.
Lapozza át Ön is Horváth Ágnes konferenciánkra készített prezentációjat!
Hallgassa vissza Horváth Ágnes előadását!
