Intézetünk migrációról szóló vitaestjének vendége volt Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója.
Előadását a migráció történelmi kontextusba helyezésével kezdte, miszerint a migráció a történelemmel egyidős jelenség, amelyet nem lehet úgy értelmezni, hogy az adott esetben csak jó vagy rossz a folyamat szereplői számára. A migráció, mint folyamat általánosságban nem minősíthető, azt csak egyes szempontok és jelenségek alapján lehet értékelni és minősíteni, melyek a kutató szerint a kibocsájtó ország, a migrációs célország, a migrációban érintett személy, valamint a tranzitország – ezen szempontok segítségével lehetséges különböző biztonságpolitikai, gazdasági és szociális következtetéseket levonni és tendenciákat megállapítani.
A migrációkutató az elmúlt évek során megnehezedett Európába irányuló migrációt a fogadótérség szempontjából értékelte. Orbán Balázs kiemelte, hogy csak 2015-ben 1,3 millió érkezett Európába, amely „sokk adatnak” minősíthető. Míg 2004 és 2010 között az újonnan az Európai Unió kibővült területére beadott menedékkérelmek száma éves átlagos tekintve bőven 300 ezer alatt volt, a 2010 és 2016 közötti időszakban az irreguláris migrációs mozgás megnövekedésének köszönhetően ez a szám 4,5 millióra emelkedett.
Az európai bevándorláspolitikai vitára utalva a szakértő kiemelte, hogy Orbán Viktor és Angela Merkel megközelítése között már nincs lényegi különbség, az európai álláspont szerint csökkenteni kell ezeket a számokat, ez szolgálhat a migrációs válságkezelés alapjaként. Orbán Balázs hibának minősítette, hogy az EU kizárólag az akkut válsághelyzet megoldásával foglalkozott. A megnövekedett migráció mögött a szakértő szerint egyértelműen látszik, hogy strukturális okok is fellelhetőek. Az Európai Uniót körbevevő geopolitikai közeg „siralmas”, különösen ami a közép-ázsiai, közel-keleti és észak-afrikai térséget illeti, mely területeken folyamatosan jelen vannak a háborús konfliktusok, a vízhiány, a túlnépesedés, a gazdasági kilátástalanság és a klímamenekülés problémái. A geopolitikai instabilitás miatt az Uniónak a következő évtizedek során is magas kényszermigrációs nyomásra kell számítania. Ha az EU nem kezd komolyan foglalkozni strukturális okokkal, melyek a kibocsátó térségekben instabilitást eredményeznek, nem lesz képes kezelni a válsághelyzetet – véli a szakértő.
Orbán Balázs megítélése szerint a migráció jelenlegi európai és nemzetközi paradigmái abszurdak, ugyanis a humanitárius segítségnyújtást egyenértékűnek tekinti a migránsok befogadásával, a befogás pedig nem humanitárius segítségnyújtási kérdés, hanem bevándorlási kérdés. Kiemelte, az európai közösségnek át kell gondolnia, melyek az elemek, amelyek a kényszermigráció felé irányítják az embereket, melyek azok a politikai, gazdasági, kommunikációs és nem kormányzati szereplők, amelyek katalizálják a kényszermigrációt. Paradigmatikusan kell felszámolni azt a nyomást, amely alapján kényszerűen terelik Európába az embereket, továbbá egyértelművé kell tenni, hogy a kibocsájtó ország területén történő humanitárius segítségnyújtást hogyan lehet nemzetközi kötelezettséggé tenni – tette hozzá a migrációkutató.
Az Unió és egyes uniós tagállamok – köztük Magyaroszág – közötti bevándorláspolitikai vitára utalva a szakértő a közös érdekek valamint a tagállamok közötti érdekkülönbség feltárását és tolerálását szorgalmazta. Orbán Balázs szerint az Unió eddigi sikereinek alapja az volt, hogy képes volt megállapítani, mely területeken szükséges a tagállamok feletti együttműködés, illetve melyeken szükségtelen. Ugyan európai uniós szinten 50 százalék körüli a menedékkérelmek elismerési aránya, a tagállamok között azonban magasak az eltérések, így az Unió nem képes sematizálni a bevándorláspolitikát.
