Anatole Kaletsky a Social Europe oldalán megjelent írása:

A június 8-ai brit választások, amit Theresa May miniszterelnök írt ki, meg fogja változtatni a brit politikai kilátásokat és az ország kapcsolatát Európával, azonban nem szükségszerűen úgy, ahogy azt May konzervatív pártjának többsége várja. A konzervatív euroszkeptikusok eget rengető győzelmet várnak a brit internacionalisták és progresszívek felett, amit jól szimbolizált May választási bejelentésének napján a Daily Mail főcíme: „Legyőzni a szabotőröket.” Azonban May átütő sikere végül egy sokkal látványosabb fordulathoz vezethet, mint Napóleon merész moszkvai ostroma, miután összes ellenfelét legyőzte Nyugat-Európában.

A brit, Európa párti progresszíveknek a vereség küszöbén még mindig van esélyük elhalászni a győzelmet 3 lényeges indok miatt.

Először is a brit választások előrehozatalával May kitolta Nagy-Britannia kilépésének határidejét az Európai Unióból 2019-ről 2022-ig. Az előrehozott választás biztossá teszi, hogy Nagy-Britannia el fogja hagyni formálisan az EU-t 2019 márciusában, mivel Maynek már nem kell többé valós parlamenti ellenzékkel szembenéznie. Ugyanakkor ez lehetővé teszi az országnak, hogy egy hosszú átmeneti időszak jöhessen létre a 2019-es szakítási határidő után, és ezáltal a gazdaság és az adminisztráció alkalmazkodni tudjon az új feltételekhez, bármiben is állapodjanak meg addigra.

A brit gazdaság lobbistái és a végrehajtással megbízott kormányzati szervek is azt szorgalmazzák, hogy ez az átmeneti időszak a lehető leghosszabb legyen. Az EU azonban ragaszkodik hozzá, hogy az átmeneti időszak alatt az összes jelenlegi tagállami kötelezettségnek meg kell maradnia, ami magába foglalja a közös költségvetési hozzájárulásokat, a munkaerő szabad áramlását és az EU-s jogi ítéletek végrehajtását.

A választások bejelentéséig szinte lehetetlennek tűnt, hogy figyelembe vegyék a gazdaság igényét a hosszú átállási folyamatra, mivel a konzervatív euroszkeptikusok egy teljes és azonnali szakításhoz ragaszkodtak. Egy átütő választási győzelem elég hatalmat fog biztosítani May-nek, hogy egy hosszú átmeneti időszakról tárgyaljon az EU ellenes szélsőségesek ellenvetései ellenére, és képes lesz meggyőzni a kevésbé szélsőséges euroszkeptikusokat, hogy tudván a Brexit már garantálva van, a különböző EU-s kötelezettségek pontos időzítése nem olyan fontos.

Ennek eredményeként, habár formailag 2019 márciusára Nagy-Britannia EU-s tagsága megszűnik, nagyon kevés változás lesz tapasztalható a brit gazdaságban és hétköznapi életben a következő általános választásokig 2022-ben. May előrehozott választásokkal kapcsolatos döntése tehát egy visszalépés a szélsőséges euroszkeptikusoknak, ugyanis a választások nélkül arra kötelezhették volna a kormányt, hogy teljesen szakítson az EU-val 2019 márciusáig.

Ez kapcsolódik egy következő dologhoz, ami miatt a brit euroszkeptikusok küszöbön álló sikere könnyen egy pirruszi győzelemként végződhet. Mivel a korai választások elhalasztják a gazdasági változásokat, ezért ez nagymértékben felgyorsítja a brit politika átalakulását.

Nagy-Britannia legnagyobb ellenzéki pártja a Munkáspárt 2015 óta haldoklik, de túlvészelhette volna a következő időszakot a jelenlegi élőhalott állapotában, ha nem írnak ki választásokat. Mivel a következő választásokra csak 2020-ban került volna sor, ezért megvolt rá a lehetőség, hogy valamilyen váratlan fejlődés révén újraéled a Munkáspárt a következő három év alatt. A választások előrehozatalával azonban May előrehozta a Munkáspárt szétesését is, és tulajdonképpen ellehetetlenítette az újraéledés lehetőségét.

Miután a Munkáspárt összeomlik júniusban, szinte biztosan megindul a progresszív brit politika újraszervezése. Ez az újraszerveződés, ami egyesíti a kiábrándult Munkáspártot és a szavazókat a liberálisokkal, a zöldekkel és valószínűleg a skót és walesi nacionalistákkal is, egy sokkal hatékonyabb ellenzéket fog eredményezni, mint amivel jelenleg May-nek szembe kell nézni, még akkor is, ha kevesebb parlamenti szék társul ehhez.

A következő választások idején, ami valószínűleg 2022-ben lesz, a brit internacionalista és progresszív politikai erők már 5 éve készülhettek arra, hogy felkészítsék magukat May konzervativizmusa és angol nacionalizmusa ellen. Addigra már a konzervatívok 3 parlamenti ciklus óta lesznek hatalmon, ami 12 év kormányzást jelent. A brit politikában tipikusan ennyi idő telik el a politikai inga jobb- és baloldal közötti váltakozása között.

Ráadásul köszönhetően a Brexit meghosszabbított átállási időszakának, amit az előrehozott választások tettek lehetővé, körülbelül 2022 lesz mire az EU tagság megszűnésével járó következmények előtérbe kerülnek, együtt a Brexit koalíció ellentmondásaival, amelyek a libertárius szabad kereskedelem pártiak és a társadalmilag konzervatív nacionalisták és protekcionalisták között húzódnak. Mindeközben az Egyesült Államokkal és Kínával zajló szabadkereskedelmi tárgyalások meg fogják mutatni Nagy-Britannia gyenge alkupozícióját. Ennek következményeként a Brexitről kialakult közvélemény jelentős változásokon mehet keresztül 2022-ig. Mindenesetre az Európához fűződő kapcsolat átalakulása lehet a központi problematika, ami az ország társadalmilag liberális és internacionális politikai erőit egyesítheti vereségük után.

Tegyük fel, hogy mindeközben az EU folytatja gazdaságának helyreállítását. Tegyük fel továbbá, hogy a közeli francia és német választások után egy erősebb francia-német szövetség alakul ki, ami egy szorosabb politikai integrációt eredményez az eurózónán belül, ami kétségkizáróan szükséges a közös valuta sikerességéhez, míg Dánia, Svédország és Lengyelország világosan kijelentették, hogy nem áll szándékukban bevezetni az eurót. 2022-re a brit választók jól láthatják majd, hogy újracsatlakozni egy kétutas Európához sokkal vonzóbb lehetőség, mint egy alárendelt szövetségért esedezni az Egyesült Államokkal, nem említve Kínát. Ez a harmadik indok, ami miatt a brit konzervatív euroszkeptikusok közelgő választási sikere balul sülhet el.

Bármi is történjen a döntő csata Nagy-Britannia hosszú távú jövőjéről nem idén fog eldőlni May könnyű választási győzelmével. Erre öt év múlva kerülhet sor a nacionalista konzervatívok és a megújult progresszív ellenzék között.

A cikk szerzője Anatole Kaletsky, a Times of London, az International New York Times és a Financial Times korábbi publicistája, jelenleg a Gavekal Dragonomics vezető közgazdásza és társelnöke, valamint az Institute for New Economic Thinking elnöke, akinek írása eredetileg a Social Europe oldalán jelent meg 2017 május 8-án.