A Friedrich-Ebert-Stiftunggal közösen szervezett májusi konferenciánkon a 21. századi migráció várható következményeiről, valamint a schengeni zóna jövőbeli kihívásairól beszélgettünk a téma szakértőivel és a terület szabályázásával foglalkozó politikusokkal. Arra kerestük a választ, hogy milyen migrációs trendek várhatóak a jövőben, mit tud, és mit kéne tennie az Európai Uniónak, hogy alkalmazkodjon ezekhez a kihívásokhoz, milyen szakpolitikai intézkedések lennének megfelelőek az EU egésze, és migrációnak jobban kitett országok területén, illetve hogyan tartható fent a schengeni térség a várható mértékű változások mellett.
Az első szekcióban Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója és biztonságpolitikai szakértő, Lattmann Tamás, aki szintén a NKE munkatársa, nemzetközi jogász, illetve Balázs Péter, volt külügyminiszter, a Közép-európai Egyetem professzora szólaltak fel. Az eredetei tervek szerint Dobrovits Mihály netes kapcsolaton keresztül szólt volna hozzá a vitához, erre technikai okokból végül nem került sor, így az ő tárgybeli gondolatait hamarosan külön cikkben adjuk közre oldalunkon.
A második szekció résztvevői Hajdú Nóra, az Együtt elnökségi tagja, Béres András (Párbeszéd), Harangozó Tamás országgyűlési képviselő (MSZP), Szent-Iványi István volt nagykövet (Liberálisok),
Az első szekció meghatározó megállapításai:
- a migrációs válság nem egy pillanatnyi jelenség, hanem a következő évtizedek várható tendenciája,
- a brüsszeli és a helyi megközelítés sokszor eltérő a migráció kérdésében, mely gyakori vitákat okoz,
- az európai menekültügyi elvek újragondolást igényelnek, és a megújult gyakorlatnak az európai kölcsönös együttműködésre kellene épülnie,
- bár a megfelelő határvédelem nem csak az országok, de Európa érdekét is szolgálja, a schengeni szabad mozgás az európai polgárok és a kereskedelem szempontjából is rendkívül fontos,
- a migráció és a terrorizmus kérdése nem tartozik egy lapra, csak a populista politikai gyakorlatok és érdekek mossák össze,
- Magyarországon jelenleg nem folytatnak érdemi párbeszédet a témában, és olyan kérdésekre keresik a választ, melyeket senki nem tett fel, és amik nem jelentenek megoldást a helyzetre.
Tálas Péter a schengeni zóna funkcióiként a nyitott határok gazdasági előnyeinek biztosítását, illetve az EU belső biztonságának szavatolását jelölte meg. Úgy látja, ezen előnyök érzékelését a 2015-ös migrációs válság meggyengítette, és a helyzet problémáira ez idáig csak tüneti kezelés és nem megoldás érkezett. Az előadó részletes előrejelzéseken keresztül mutatta be, hogy az előző évek válságként aposztrofált nyomása legfeljebb csak előszelének tekinthető annak a migrációs folyamatnak, ami a következő évtizedekben várható. Bemutatta, hogy az afrikai országok a súlyosbodó környezeti és gazdasági problémák következtében fokozatosan elveszítik megtartóképességüket, ezzel pedig lakóik hazájuk elhagyására kényszerülnek, továbbá a környezeti- és élelmezési változások, demográfiai folyamatok egyértelműen a fejlett világ alkalmazkodását kényszerítik majd ki. Tálas Péter előadását és prezentációját itt ismerheti meg.
Lattmann Tamás szerint a legfőbb probléma, hogy a migráció magyarországi megközelítése egy populista kommunikációs trükkre épült, de azt nem így kezeli a hazai nyilvánosság. Ha bárki érdemi beszélgetést akar folytatni, először is meg kell haladnia ezeket a kategóriákat és rövid használatú politikai kategóriákat. Az előadó bemutatta, hogy schengeni zónának a kereskedelmi könnyítéseknek, vagyis a gyorsabb és olcsóbb árumozgásnak köszönhetően forintosítható értéke van, azonban fenntartását megnehezíti a kölcsönös bizalom leépülése. Szerinte Európában egy összpolitikai válsággal állunk szemben, melynek a migráció csak egy részét képezi. Amennyiben sikerül elvonatkoztatnunk a kérdés átpolitizált jellegétől, a válsághelyzetnek egy európai együttműködés során elejét vehetjük, és így a schengeni zóna fennállását is biztosíthatjuk. Lattmann Tamás előadását itt ismerheti meg.
Balázs Péter a migrációt állandó jelenségként jelölte meg, melynek új hulláma a 2015-ös válság során tetőzött. Alapvetően az EU szemszögéből négy jelzővel szokták definiálni a helyzetet: váratlan, külső nagyarányú és aszimmetrikus. Balázs meglátása szerint a “váratlan” kategória feltétlenül vitatandó: az uniós döntéshozók legalább 15 éve tisztában vannak a jelenlegi és jövőbeli migrációs tendenciákkal, amellett, hogy a migráció egyébként is egyidős az emberiséggel. Meglátása szerint a migráció megoldása szintén négy részre tagolható: a menekültek mentése és megsegítése, a védelemért folyamodók azonosítása, az erre jogosultak befogadása, valamint a forrásországok problémáinak helyi megelőzése. A felsorolt pontok egészen más politikai attitűdöket kívánnak, és csak közös, a tagországok erőviszonyához mért együttes fellépéssel tudjuk a változást végrehajtani.
Ott volt és megírta:
