Tálas Péter, biztonságpolitikai szakértő, intézetünk „Határkő: szétverheti-e a Schengen zónát a bizalmatlanság?” című konferenciáján egy stratégiai kitekintést nyújtott bevezető előadásában.
Az előadás legfontosabb megállapításai:
- Európa tagállamai nemzetállami megoldásokat hoztak az elmúlt két év migrációs nyomásnövekedésére, ennek eredménye lett a válság
- Amit most látunk, az csak előszele a következő évtizedek nagyságrendekkel nagyobb népvándorlásának
- Európának fejlesztő erőként és befektetőként kell fellépnie Afrikában
- A jelenlegi menekültügyi nemzetközi szabályzást a fejlett világ országainak egymás iránti szolidaritás alapján újra kell gondolnia
- A következő évtizedekben három fontos folyamat fogja Európa és más fejlett országok felé terelni az embereket: klímaváltozás, élelmiszerhiány, demográfia (növekvő népesség a fejletlen országokban, öregedő és csökkenő népesség a fejlett világban)
- Ha Európa nem készül fel, nem alakít ki új minőségű egymás iránti szolidaritást, a Schengen-zóna és az EU bevándorlási politikája hullámokban fog darabjaira esni
A szakértő Schengen legfontosabb funkcióit a nyitott határok gazdasági előnyeiben és az EU belső biztonságának szavatolásában látja. Ezt a schengeni szolidaritást azonban a 2015-ös migrációs válság megbontotta és meggyengítette. A migrációs hullám kezelésére nemzeti megoldások születtek egészen széles skálán a német Willkommenskulturtól, a határellenőrzések visszaállításáig, ezek azonban csak tüneti kezeléseket jelentettek. Európa biztonsági környezete jelentősen romlott az utóbbi években, amit szemléletes adatokkal támasztott alá az előadó. A világon a menekültek száma elérte a 65 milliót, melynek egy része belső menekült, de a menedék kérelmet benyújtók száma is már 3,2 milliónál tart. A migráció azonban csak akkor okoz valós problémát, ha ezt a fogadó országok nem tudják kezelni, ami Európa esetében is igaz.
Tálas Péter ismertette, hogy milyen intézkedések és alapelvek szükségesek Európában a migráció megfelelő kezeléséhez. A nemzetközi együttműködés és a menekültpolitikai elvek újragondolásának fontossága mellett az egyik legfontosabb tényező, hogy Európának biztonságteremtő szerepet kell vállalnia, elsősorban Afrikában. Ez válságkezelő és stabilizáció tevékenységet, valamint gazdasági és modernizációs támogatást kell, hogy jelentsen.
Kiemelte, hogy a 2015-ös migrációs hullám csak egy bevezetője volt annak, ami az elkövetkezendő 30-40 évben érni fog bennünket. A szíriai és líbiai polgárháború csak előszele volt annak, ami a jövőben várható, ugyanis a túlnépesedés és a klímaváltozás okozta problémák pont azokban a térségekben lesznek jelentősek, ahonnan a migráció elindul, ahol a népesség a legfiatalabb, a termelékenységi ráta pedig a legmagasabb. Ha nem sikerül növelni ezen térségek megtartó képességét, akkor politikailag instabillá válhatnak a fejlett országok, kezelhetetlen arányban fog növekedni a migráció. Afrika és más érintett térségek esetében stabil állam, a társadalom által elfogadott politikai berendezkedés és perspektívát nyújtó modernizáció szükséges, amelynek azonban nem feltétlenül kell a demokrácia exportálását és európai életszínvonalat jelentenie.
A szakértő szerint a válságok közvetlen környezetében lévő államok menekültügyi rendszereit hatékonyan kell támogatni, amely nem valósult meg időben a 2015-ös válság idején Törökországban sem. További lényeges elem, hogy a tranzitországok együttműködését politikai kritériummá kell tenni. Az előadó szerint meg kellett volna követelni, hogy a balkáni országok, amelyek szeretnének az EU-hoz tartozni, működjenek együtt, hiszen ez az egész kontinens biztonságpolitikáját érintő probléma. Át kell alakítani a migrációt jelenleg szabályozó jogrendszert is, mivel a mai szabályok – különös tekintettel a Dublin III. rendeletre – lényegében betarthatatlanok tömeges migráció esetén. Tálas úgy látja, szintén elavult az 1951-es genfi egyezmény és az 1967. évi jegyzőkönyv nemzetközi jogrendszerre.
A migráció szabályozottabbá tételéhez szükséges a határőrizeti feladatok és a menekültügyi eljárások szétválasztása. Ehhez megoldást jelenthetnének az EU perifériáján vagy szerződések útján azon kívüli oltalmi övezetek kialakítása, ahol az EU területén menekültstátuszt szerezni kívánók regisztrációja és elbírálása megkezdődhet. Az Európába érkezettek megfelelő koordinálására, szétosztására is megoldást kell találni, legyen az kvóta vagy virtuális kvóta rendszer. Az EU államai között pedig a jelenleginél nagyobb szolidaritásra van szükség és nem megengedhető, hogy valamelyik tagország ebből teljesen kivonja magát és egymásra dobálják a terheket az érintettek.
A bevándorlás hatásainak van egy másik oldala is: a fejlett világ idősödésére jelentett alternatíva. Az európai demográfiai folyamatok miatt a bezárkózás nem alternatíva, mert kérdés nélkül a térség elsorvadásához vezet. Az előadó bemutatta, hogy az afrikai népesség gyorsuló ütemű növekedése és ezzel egyidejűleg Európa népességének csökkenése milyen drasztikusan fogja átalakítani a világ demográfiai térképét. Különösnek tartja, hogy pont Közép-Kelet Európa tiltakozik leginkább a migránsok befogadása ellen, hiszen ezt a térséget sújtja leginkább a demográfiai hullámvölgy. Ha Európa elutasítja a bevándorlást, akkor a Kelet-Európát sújtó agy- és képességelszívás még jobban felerősödik és visszafordíthatatlanul elöregedik a térség.
A világot leginkább sújtó biztonsági, gazdasági és klímaváltozási problémák a növekvő népességű Afrikát sújtják a legintenzívebben, amely azt fogja eredményezni, hogy 2030-ra több mint 50 millió ember indul útnak onnan. Ennek a tömegnek egy része egészen biztosan Európába fog jönni. Erre fel kell készülnie Európának és el kell kezdeni Afrika megtartó képességének növelését. Ha ez nem történik meg, hullámonként fog összeomolni a schengeni rendszer és az EU bevándorlási politikája.
Ismerje meg Tálas Péter prezentációját:
