A schengeni övezet jövőjéről, a Friedrich-Ebert-Stiftung Budapesttel közösen szervezett konferenciánk politikai paneljének résztvevője volt Béres András, a Párbeszéd Párt elnökségének tagja.
Előadását kezdve Béres András az európai zöldek állásfoglalására hívta fel a figyelmet: a menekültek számára biztosítani kell az emberséges bánásmódot a menekültválság kezelése során, hozzátéve a problémát nemcsak az európai helyszínen, hanem a probléma felmerülésének helyén is kezelni kell. A schengeni övezet jövőjét illetően elmondta: az átlag állampolgárok számos okból adódóan élvezik a zóna nyújtotta előnyöket, legtöbbször pedig nem is tudnak róla, hogy ezek az előnyök az európai integrációból adódnak, mindazonáltal a biztonsági kockázatok miatt nagyon nehéz a választópolgárok felé kommunikálni a Schengen-zóna előnyeit.
A menekültválságot illetően az előadó szerint az a valódi probléma, hogy az Európai Unió kudarcott vallott: nem volt felkészült a menekültválságra, nem volt közös uniós terv, melyet az Unió lassú, bürokratikus mechanizmusai is nehezítettek. Míg Németország – főleg gazdasági megfontolásból – támogatta a széles körű befogadást, addig a közép-európai országok, köztük Magyarország, elutasították azt. Az egységes európai reakció szükségességére az előadó az Egyesült Államokat hozta fel példának: az USA-ban tudatosan és konkrétan építették fel a bevándorlási mechanizmusokat évente meghatározott kvóták alapján, az Államokban megvizsgálják, kit akarnak beengedni, „ki lehet hasznos tagja a társadalomnak”, azonban hozzátette, az amerikai bevándorláspolitikát elsősorban gazdaságpolitikai szükségletek mozgatják.
Béres András megjegyezte, hogy a fejlett országok nem vállalnak jelentős mértékű segítségnyújtást a menekültek befogadásában, így az egész teher az európai kontinensre hárul, ahol válogatás nélkül beengedtek mindenkit, holott a befogadottak jelentős része nem menekült. Az előadó szerint míg az Egyesült Államok igyekszik olvasztótégely-szerűen integrálni a menekülteket és bevándorlókat, Európa tömegesen fogad be egy kultúrából (az iszlám civilizációból) érkező bevándorlókat, amely komoly problémákhoz vezethet az iszlamizáció és a radikalizáció kapcsán.
Az előadó szerint a válság rossz kezelésének komoly politikai következményei Nyugat-Európában már erőteljesen megmutatkoztak: széles körben nőtt az idegenellenesség, Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, 20 évvel ezelőtt pedig elképzelhetetlen lett volna, hogy Franciaországban egy szélsőjobboldali elnökjelölt olyan közel kerülhet az elnökség megszerzéséhez, mint Marine Le Pen 2017 májusában.
Béres András kiemelte, hogy a politika sok esetben a biztonság és a szabadság közötti választás elé kényszeríti az állampolgárokat, amely nem megfelelő megoldás. Meg kell találni a módot, hogyan lehet mindkét elemet megtartani az európai élet részeként. Vannak nagyon könnyen kommunikálható populista válaszok (kerítésépítés, plakátkampány), ugyanakkor ezek nem konstruktívak, hosszú távon pedig nem eredményesek. Közös európai megoldásokra van szükség, melyek emberi körülményeket biztosítanak és új elosztási mechanizmusokat hoznak létre, amelyet Európa-szerte elfogadnak. Ebben az elosztási mechanizmusban nem szükségszerű, hogy a menekülteket egyébként is elutasító közép-kelet-európai országok is szerepet vállaljanak, itt az Uniónak sokkal kompromisszumkészebbnek kellene lennie – tette hozzá az előadó.
A magyarországi helyzetet illetően Béres András elmondta, az Orbán-kormány megoldáskeresés helyett indulatokat szít és félelmet kelt, de a problémákra nem kínál megoldást, a kormányzati migrációs politika pedig figyelemelterelés a kormány törvénytelenségeiről és kudarcairól. Hozzátette, Magyarországnak fájna a legjobban a schengeni kilépés, ezért meg kell győzni a választókat arról, hogy haszonélvezői az európai integrációnak, mely kompromisszumok segítségével érhető el: a bevándorlókat integrációját segíteni kell, meg kell védeni a schengeni vívmányokat, de fokozott biztonsági és terrorellenes intézkedésekre van szükség.
