A „Határkő: szétverheti-e a Schengen zónát a bizalmatlanság?” című konferenciánkon a legújabb migrációs hullám hatását vizsgáltuk az Európai Unió és a schengeni rendszer tekintetében. Dobrovits Mihály turkológus-történész, aki jelenleg a törökországi Şeyh Edebali Egyetem munkatársa, a jelenlegi migráció okairól és az ezzel kapcsolatos Európára váró kihívásokról szóló előadásának összefoglalója az alábbiakban olvasható:
A népvándorlás (migráció) nem egy új keletű dolog, hanem alapvető történelmi jelenség és a mostani hullám sem csak Európát érinti. Az Európába tartó migrációval párhuzamosan fut még egy Közép-Ázsiából Oroszországba, egy Délkelet-Ázsiából Ausztráliába és egy Latin-Amerikából az USA-ba tartó migrációs hullám is. A minket elérő hullám fő mozgató okai egyrészt az érintett térségek jelentős túlnépesedése, valamint a posztkoloniálisnak nevezhető világrendszer lebomlása. Az állami/civilizációs keretek, amelyeket a fejlett, nyugati világ hagyott a korábbi kolóniákban, fokozatosan megszűnnek, és így könnyen polgárháborúba vagy működésképtelen stádiumba sodrodnak ezek az országok. Legjellemzőbb példák erre: Jemen, Szomália, de ide sorolhatjuk Afganisztánt is. Hasonló folyamatoktól tarthatunk a jövőben Pakisztánban és Nigériában is.
További problémát okoz, hogy a jelenlegi migráció forrásországaiban előrehaladott a társadalmi retradicionalizáció. Magyarán, olyan archaikus értékrendek újraéledése, amelyeket harminc-negyven éve „meghaladottnak” tekintettünk. Legjellemzőbb példák erre a Boko Haram Nigériában, Sabáb milíciák Szomáliában, a tálibok Afganisztánban és Pakisztánban, de párhuzamos jelenségek láthatók India mélyrétegeiben is, például a tömeges erőszakhullámok formájában. Az állami keretek széthullása és a demográfiai mozgások eleve belső népmozgásokat indítottak a “harmadik világban”. Afrika mellett jellemző példa lehet Afganisztán is, ahol az elmúlt harminc év vallási- és polgárháborúit a térség etnikai átrendeződése is kísérte.
Kérdéses, hogy az említett okok miatt Európába sodródott tömegek be tudnak, vagy be akarnak-e illeszkedni a civilizációnkba. Komoly problémákat okozhat az a kép, amelyet a nyugat magáról sugároz, például a filmeken keresztül: szép nők, szabad szexualitás, ingyen élet. A migrációs hullámot elindító térségekben sajnos ezt el is hiszik és szabályosan megdöbbenek, amikor szembesülnek azzal, hogy ez bizony nincs így.
Szintén tovább erősítheti a migrációs folyamatokat a jövedelmi feszültségek. Nyilvánvaló a helyzet az olyan országok esetében, ahol már megszűnt az államiság, viszont a probléma fennáll az olyan országok esetében is, ahol még léteznek a posztkoloniális keretek. Ezen országok esetében a jövedelmek körülbelül a hatvanas-hetvenes évek nyugati átlagának szintjén mozognak és az életmód (az elit luxusnegyedeitől eltekintve) is hasonló szinten van. Jól példázza ezt, hogy egy indiai informatikus 68 eurónak megfelelő jövedelemmel rendelkezik, miközben több európai országban a munkanélküli segély ennek a többszöröse, akár a tízszerese is lehet.
A következő években fel kell készülnünk arra, hogy a világtérkép átrendeződik. Új államok jelenhetnek meg (ld. Dél-Szudán) és új hatalmi központok tűnhetnek fel. A nyugat alapvető hibája volt, hogy “demokráciaépítés” jelszavával felelőtlenül megerősítette ezeket a folyamatokat, például Líbiában vagy Szíriában. Ezzel gyakorlatilag szétvert olyan államokat, amelyek ütközőzónát alkothattak volna. Nem valószínű, hogy ezeket az országokat eredeti formájukban helyre lehet még állítani.
Fontos megemlíteni, hogy Az EU-nak semmiféle politikai elképzelése nincs a kérdésről. Jelenleg még mindig abban a tévképzetben ringatja magát, hogy ezt a feladatot a több problémával küzdő Törökországra háríthatja. A török politikai elit ugyan lefölözi az ebből származó hasznokat, de ennél többet ők nem tesznek.
Szintén készülnünk kell arra, hogy Schengen a jelen formájában már életképtelen és csak akkor éleszthető újra, ha a közös határokat közös határvédelem és valóban egységes szabályozás védi. Jelenleg például Szlovákia csak napra pontos vízumokat ad ki, miközben Görögország külképviseleteire gyakran be sem kell fáradniuk a pácienseknek. Ugyanígy meg kell állítani az állampolgársággal való kereskedést is.
Összességében elmondható, hogy világrendszer szintű problémáról van szó és ennek a kezelése sem lehet nemzetállami feladat. Ugyanakkor a befogadás mellett, a szűrés, illetve egy új, reorganizált államépítés is a feladatunk lesz a közeljövőben.
