Schengeni konferenciánk politikai szekciójának egyik résztvevője Hajdu Nóra, az Együtt alelnöke és alapító tagja volt. Előadásában összefoglalta a migráció által kiváltott európai helyzetet, az ezzel kapcsolatos problémákat és lehetőségeket, illetve, hogy mit tett eddig a kormány és mit kellene tennie Magyarországnak a kérdésben.
Előadását azzal kezdte, hogy a 2015-től tapasztalható menekültválság nem csak a migrációról szól, hanem a schengeni övezet jövőjéről is: kérdéses, hogy az Európai Unió, mint működő egység hogyan fog tudni operálni a következő időszakban, és ebben Magyarország hol találja meg a helyét. Hajdu Nóra szeirnt az már egyértelmű, hogy alapvető reformokra van szükség, azonban mégis úgy tűnik, hogy a magyar kormány „kifelé” játszik, és látszólag teljesen másban érdekelt, mint amit egy reformfolyamat során az Együtt látni szeretne.
Hajdu Nóra szerint a migrációs kérdés többféle tényező szempontjából is fontos: az európai elöregedő társadalmak,
a szociális rendszerek hosszú távú fenntarthatósága, illetve az EU-ban sok helyen tapasztalható munkaerőhiány, mely sok helyen a gazdasági növekedés útjába áll, mind egy-egy olyan aspektusát képezi a témának, melyekre a migráció akár egy megoldásként is szolgálhatna. Ezenkívül az Európai Unió tagországaiban az utóbbi években terjedni kezdett egy szélsőséges politikai trend, melyekre bár Hollandia és Franciaország most ellenpéldát biztosítottak, nem szabad megfeledkeznünk a Brexitről, valamint az európai szélsőséges pártok akár 20-30 százalékos támogatottságáról. A radikalista irányzatok előretörését azzal magyarázta, hogy Európában a migrációs kérdés felhívta a figyelmet az egyenlőtlenségi helyzetre, valamint az észak-déli, illetve keleti-nyugati ellentétekre – utóbbiban Magyarország és Lengyelország kiemelt szerepet vállalt.
Szerinte egyértelmű, hogy tagállami szinten a migráció nem kezelhető, ezért az Együtt azt fogalmazta meg, hogy a kormány elképzelése, miszerint a kérdést nemzeti alapon meg lehet oldani, alapvetően hibás, ugyanis ezt az ügyet csak egységes európai fellépés és megállapodások nyomán lehet elrendezni. Az összes korábban említett problémát csak egy egységesedő, értékek alapján szerveződő unió oldhatja meg. Hozzátette, mivel Fekete-Afrikából és az arab országokból tömegek fognak megindulni az EU irányába, ezért el kell kezdeni az új politikai tervek és megállapodások kidolgozását, illetve a költségvetés számottevő részét kell fejlesztéspolitikai célokra fordítani. Ez utóbbi azt is eredményezi, hogy Kelet-Európába ezután sokkal kevesebb támogatás fog beérkezni, mely szintén komoly problémát jelenthet.
Bár Orbán Viktor büszkén emlegeti, hogy Magyarország kiveszi a részét a nemzetközi fejlesztéspolitikából, a valóságban a Külügyminisztérium 2017-es büdzséjében 50 millió forintot kerítettek el ilyen célokra – összehasonlításként hozzátette, hogy a második felcsúti stadion 5,7 milliárd forintból épül. Szerinte az unióval kapcsolatos kormánypolitika eddig kimerült a plakát- és gyűlöletkampányokban, melyek eredményeként óriási gyűlöletpotenciált szabadítottak az állampolgárokra. A magyar politikai pártoknak a közeljövőben az a feladata, hogy elindítsanak egy valós társadalmi párbeszédet a menekültkérdésben, ahol a gyűlöletkampányon kívül más, valós információkkal is találkozhatnak az emberek – például, hogy Magyarország miért érdekelt az uniós reformfolyamatokban. Az Európai Unió a mai napig egy elit projektként körvonalazódik az állampolgárok fejében, melynek döntési mechanizmusában rajtuk kívülálló emberek vesznek részt – ez nem csak az unióra káros, hanem a népre is, akik az EU-ról annyit tudnak, amennyit a kormány közöl velük. Ennek a hozzáállásnak a megváltoztatását kell a magyar politikai pártoknak és a kormánynak célként kitűzni, és a közeljövő egyik legfontosabb kérdése, hogy az uniós párbeszédek ezután milyen irányba fognak elindulni.
