Galgóczi Béla írása a Social Europe oldalán:

A pénzügyi válság véget vetett a szegényebb, közép- és kelet-európai uniós tagállamok (EU11, vagyis Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia – 2004; Bulgária és Románia – 2007, Horvátország – 2013) nyugati bérszintekhez képesti felzárkózásának.

Az alábbi ábra az EU11-országok béreinek nominálkompenzációját mutatja a fejlettebb EU-tagállamokhoz képest az elmúlt két évtizedben, %-os bontásban. A 2008-as trendszakadás világosan kivehető, ez pedig elsősorban az Unió hibás, nem országspecifikus válságmenedzsmentjének köszönhető. Hat országban (Horvátország, Magyarország, Csehország, Lengyelország, Románia és Szlovénia) a bérfelzárkózás a visszájára fordult. Az EU-11 államok többségében a bérek reálértéke közel egy évtizedig stagnált, csupán Észtországban és Bulgáriában volt érzékelhető növekedés. Ugyanakkor 2016-ban a bolgár bérek még mindig csak 17.7 %-át tették ki a fejlettebb tagállamok (EU-15) bérátlagának, és Szlovénia kivételével az összes többi EU-11 tagállam bérszintje 20-40 %-a volt a nyugat-európainak.

A nominális bérkompenzáció mértéke az EU-11 államokban (%) a fejlettebb államokhoz képest (EUR-alapon)

galgoczi1

(Forrás: AMECO 2017)

A halasztott bérfelzárkóztatás aláássa az EU társadalmi kohézióját. A tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásával az állandósult bérszakadék negatív hatásokat eredményez mind Kelet-, mind Nyugat-Európában – mint például a szellemi tőke keletről nyugatra vándorlása, ami aláássa a keleti tagállamok gazdasági fejlődését, vagy a közép-kelet-európai bevándorló munkavállalók kizsákmányolása, ami pedig a nyugati béreket veszélyezteti. Az így bekövetkezett csalódás eredménye pedig az EU alapértékeit megkérdőjelező politikai erők felemelkedése. Így tehát a bérek felzárkóztatásának hiánya nem csupán a keleti munkavállalókkal szembeni társadalmi igazságosság miatt, hanem a fenntartható növekedés és Európa jövője szempontjából is kiemelt fontosságú.

Mit lehet mindezek alapján tenni? Először is, meg kell erősíteni a kollektív szerződéseket Kelet-Európában, és ki kell vezetni a megszorításokon és bérmérséklésen alapuló gazdaságpolitikákat. A minimálbérek növelésével növelni kell a bértáblán található szinteket (a legutóbbi magyar és román példa alapján ez működőképes lehet). A munkavállalói jogok aláásása helyett, fejleszteni kell az adott ország Munkatörvénykönyvét.

A bérnövekedésnek infláció- és termelékenység-követőnek kell lennie, és figyelembe vége, hogy a termelékenység sokkal gyorsabban nő, mint a bérek (továbbá a bérek Keleten kisebb hányadát teszik ki a GDP-nek, mint Nyugaton), a bérnövekedésnek gyorsabbnak kell lenni, mint az infláció vagy a termelékenység növekedésének.

 

Galgóczi Béla az Európai Szakszervezeti Intézet kutatója. Írása eredetileg a socialeurope.eu-n jelent meg 2017. augusztus 30-án. Az írást a Millennium Intézet munkatársai fordították.