1990-ben voltak álmaink, ezért hoztunk létre egy új, demokratikus Magyarországot: álmodtunk szabad választásokat, versengő pártokat, modern, versenyképes gazdaságot, növekvő jólétet, valós kitörési lehetőségeket azoknak, akik élni akarnak tehetségükkel és tudásukkal, védelmet a rászorulóknak és toleranciát a másságnak.
Lássunk tisztán: ezek az álmok csak korlátozottan teljesültek. Vágytuk a felzárkózást, de sok rossz döntést hoztunk, és még a szomszédjainktól is lemaradtunk. Küzdünk a szegénység ellen, mégis soha nem volt ennyi szegény Magyarországon, mint most. Vágytuk a piacgazdaságot, de nem igazán tetszik az azzal járó verseny. Harcoltunk a szabadságért, de megrettentünk a vele járó felelősségtől, és most már inkább a biztonságot választanánk. Szabadulni akartunk az állam szorításától, de mégis a lehető legnagyobb mértékben támaszkodunk rá. Akartuk a demokráciát, de türelmetlenségünkben végül engedtük, hogy végletesen lebontsák. Fontosnak gondoltuk a politikai sokszínűséget, de politikusaink gyakran csak színvonaltalan öncélúsággal hadakoznak egymással. Vágytuk a média sokszínűségét, de oda jutottunk, hogy valós közéleti kérdésekben mégsem igazít el minket. Küzdünk, hogy egyenlőnek tekintsen minket, magyarokat a világ, de gyakran még saját honfitársainkat is kirekesztjük.
Az elmúlt 15 évben bebizonyosodott, hogy a harmadik évezredbe való átmenet nehéz, göröngyös, és kudarcokkal szegélyezett Magyarországon. Nincsenek valós válaszaink a mindent átható globalizáció kihívásaira, nem találjuk igazi helyünket és lehetőségeinket Európában, és szenvedünk a régóta kísértő gazdasági válság szorításában.
Ötletek, valós, tartalmi viták és középtávú válaszok híján az alkalmazkodóképességünk elkopott, védelmi reflexeink oda lettek, és a rendszerváltozás álmai egyre inkább tovatűnnek. Ebben a folyamatban az állam, a politika, a gazdaság, a média és általában az elit felelőssége hatalmas. Pedig Európa és a szomszédos országok számtalan példája is mutatja, hogy jókor meghozott, bátor döntések, és azok következetes véghez vitele érdemben javíthat egy ország és lakóinak sorsán.
Azt látjuk, hogy Magyarország nemhogy nem találta meg a válaszokat ezekre a problémákra, hanem gyakran még a kérdéseket is elmulasztottuk feltenni. Komoly lemaradásban vagyunk a világ, és különösen Magyarország megismerésében. Ideje van tehát az újrakezdésnek.
A Millennium Intézet feladatának érzi, hogy részt vegyen Magyarország valódi problémáinak feltárásában, és a politikailag és szakmailag releváns válaszok megtalálásában. A munka hatalmas, de nem lehet megspórolni. A közpolitikai szakértelem és tudás megszerezhető, de nem fog menni máról-holnapra. Márpedig enélkül nem lehet egy modern, versenyképes és toleráns Magyarországot felépíteni.
Véleménye és kritikája szinte mindenkinek van, de a releváns tudás, az újszerű gondolatok és az igazi tenni akarás sajnos sokszor hiányzik. Azon leszünk, hogy ez megváltozzon.
A hatalom tudás nélkül csak rögtönzés. Millennium Intézet, 2014.
