Zsembery Levente, az X-Ventures Zrt. vezérigazgatója előadása “Fejlődés vagy függőség?” c. konferenciánkon.

Zsembery Levente mikroökonómiai perspektívából közelítette a támogatások szerepét. Előadása elején jelezte, kifejezetten a támogatások negatív oldalára koncentrál, mert a rövid távú pozitív hatások egyértelműek és nem is túl bőségesek: a pénz megérkezik és valamilyen kapacitást szolgál. Majd kijelentette: teljesen elhibázottnak tartja a jelenlegi támogatási rendszert, mert végső soron más hatása van, mint ami a célokban szerepel.

Bemutatta, hogy a jelenlegi pályáztatás legnagyobb gondja, hogy nem a vállalkozások valódi szükségleteit támogatja, hanem fordítva, eltorzítja a vállalkozások igényeit. A szereplők az “ingyenpénzre” hajtanak, vagyis ahhoz igazítják terveiket, amire pályázni lehet. Ebből következően sokszor olyan kapacitások épülnek ki, ami mögött nincs vagy alacsony a piaci kereslet, így ezek nem fenntarthatók. A kihasználhatatlan eszközparkok pedig az amortizáció elszámolásakor tőkevesztéshez vezetnek és könnyen csődbe taszíthatják az adott szereplőt.

Zsembery azt is világosan bemutatta, miért történik mindez így. Meglátása szerint a magyar piacon nagyon komoly hiánycikk a vállalkozói tudás, a vevőorientált gondolkodás, a fókuszált menedzsment, a rugalmasság. A szereplők nem látják, nem tervezik tetteik következményeit, így sokszor pályázati intézményrendszerben és adminisztrációban elveszve találják magukat. A vevői igények így háttérbe szorulnak, az adott vállalkozás pedig nem tud fejlődni, nem lép tovább. A helyzetet tovább rombolja, hogy a pályázati rendszer nagyon kevéssé rugalmas, így a nyertesek a menet közben változó piaci környezethez nem tudnak alkalmazkodni, évekig nem tudják pályázaton nyert eszközeiket továbbértékesíteni, felhasználni, ez pedig rombolja a versenyképességet.

Összességében a vezérigazgató meglátásai szerint a mai uniós finanszírozás torzít, piacidegen és hatékonyságromboló, valamint ráerősít a vállalkozások egyébként is meglévő gyengeségeire. Megoldást jelenthetne, ha a rendelkezésre álló forrásokat Magyarország elsősorban az intézményrendszer fejlesztésére, hazai vállalkozások gyengeségeinek kiküszöbölésére fordítaná, azaz a jelenleginél jóval többet költene képzésre, menedzsment-képességek kialakítására, általában üzleti gyakorlati tudás fejlesztésére.

Tovább a teljes konferenciához!