Milyen legyen a jövő iskolája?

A nemzetközi összehasonlító mérések azt mutatják, hogy hazánk köz-, és felsőoktatás eredményei terén is egyre jobban lemarad. Arról sem veszünk igazán tudomást, hogy a frontális oktatás korszaka véget ért. Az információs kor iskolája, ha jól csinálják kreativitásra, alkotásra, önálló problémamegoldásra tanít, teret nyit a nyelvtudás ás a digitális írástudás irányába. A világ fejlett oktatási rendszerei kódolással, projektmunkával, a hagyományos tantervek és tantárgyak felszámolásával kísérleteznek. Ha Magyarország nem vált sebességet, a mostani gyerekek évtizedekre lemaradhatnak a globális gazdaság elvárásaitól – innen pedig elkerülhetetlen az ország sikertelensége.

Legutóbbi konferenciánkat egy nappal az OECD PISA 2015-ös adatainak bemutatója után, “Milyen legyen a jövő iskolája?” címmel rendeztük. Meghívottjainkat arra kértük, mondják el, mit tehet ma az ország azért, hogy a magyar iskola a holnap kihívásaira készítse fel a gyermekeinket.

A konferencia első, “Miről szól a jövő iskolája?” című szakértői paneljának résztvevői Radó Péter, az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. vezető tanácsadója, Orsós János a Dr. Ámbédkar Iskola egyik alapítója, Léderer Dániel, a Milestone Intézet alapító-igazgatója, és Kákosy Csaba, a Day One Capital kockázati tőkebefektető társtulajdonosa voltak.

A találkozó második, “Hogyan készül az állami közoktatás a jövőre?” blokkjában Kunhalmi Ágnes (MSZP), Tordai Bence (Párbeszéd) és Arató Gergely (DK) beszélték meg, ők hogy látják az iskola szerepét.

Az első szekcióban szó esett az új technológiák felhasználhatóságáról az oktatásban, a pedagógus, a tanár, valamint a kapcsolódó szereplők, az egyetemek, munkahelyek, szülők szerepének felértékelődéséről. Léderer Dániel előadásának felütése az első szekció résztvevőire is igaz volt: a szakértők egyetértettek abban, hogy komoly problémák vannak, válság vagy válságközeli helyzet.

Arra a kérdésre, hogy milyen legyen a jövő iskolája, Orsós János első válasza, hogy olyan ne, mint amilyen jelenleg. A PISA-teszten legjobban és a legrosszabbul teljesítő diákok között tátongó szakadék óriási társadalmi problémára mutat rá.

Radó Péter kijelentette, a második PISA-sokkot éljük meg Magyarországon, az OECD oktatásról szóló PISA-jelentésének Magyarországra vonatkozó 2016-os adatait elemezve más nem is lehet mondani. A kutató három fontos jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyek kihívást jelentenek a magyar oktatás számára.

Kákosy Csaba elmondta: nem elég a tehetség. A kulcskérdés az, hogy a tehetséget segít-e kapitalizálni az iskola, hogy az adottságból lesz-e alkalmazható, rugalmas tudás.

Minden gyógyulás a probléma beismerésével kezdődik, így ez nem lényegtelen körülmény: az ország egyik része ma még mindig vitatja, hogy mekkora a baj az iskolákban. Az világos, hogy arról még nincs konszenzus, hogy mit kell tenni, de jó eséllyel nem is egy üdvözítő út létezik, hanem inkább különféle helyzetekre adandó különféle kísérletek. Az előadók közt voltak optimistább és kevésbé bizakodó hangok. Az előadások során többek között a következő megállapítások hangzottak el:

Az oktatás az egyik legjobb eszköz a hátrányos helyzetű és halmozottak hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felemeléséhez.
Az oktatásban eltöltött idő folyamatos növekedése miatt leértékelődik a középfokú végzettség, az elvárások magasabbak.
Ennek ellenére Magyarországon a jelenlegi oktatáspolitika óriási mértékben löki ki a 18 éven aluli fiatalokat az oktatásból.
Eközben a technológia fejlődése, az oktatási rendszerek demokratizálódása új utakat, lehetőségeket nyit meg.
Átértékelődik az iskolai tudás, a jövő iskolájának már új skilleket, például az alkalmazkadóképességet kell megtanítania.
Az iskolai kudarc társadalmi költsége egyre drámaibb mértéket ölt.
A globális versenyben a legjobb munkahelyek oda mennek, ahol magas az oktatás színvonala.
Az oktatásba több pénzt kell invesztálni, és azt korszerűen, a jelenlegi viszonyoknak és igényeknek megfelelően kell elkölteni.

Az első szekció konklúziója egyértelműen kialakult: a következő évtizedek oktatási rendszereinek működését, a jövő oktatáspolitikáját az inkluzív oktatás határozza majd meg, amely igazodni fog a globalizáció, globális verseny és a technológiai forradalom korszakának trendjeihez. Az iskolák új típusú tudást, képességeket fognak átadni a gyermekeknek. Ehhez képest most a magyar oktatási rendszer minden eddiginél nagyobb mértékben termeli az iskolai kudarcot, alapvető ismeretek hiányoznak – mint az a friss PISA felmérés eredményeiből is világosan kiderül. Így nagy utat kell még bejárnia a magyar iskolának, hogy esélye legyen felzárkózni a világhoz.

A konferencia második paneljében felszólaló politikusok, Kunhalmi Ágnes, Arató Gergely és Tordai Bence egységesen úgy látták, a jelen oktatáspolitikájának a világban zajló technológiai és demográfiai változásokra kellene koncentrálnia, ez pedig ma nincs így itthon. Abban is egyetértés volt a jelenlévők között, hogy egy jól működő oktatási rendszer kialakításához új paradigmára van szükség.

Több felszólaló előadásában felmerült a magyar oktatási rendszer finanszírozásának kérdése is. Elhangzott, hogy a forráselosztásban jóval nagyobb hangsúlyt kell kapnia az oktatásnak, és az arra fordított pénzt a lehető legeredményesebben kellene elkölteni, hogy megfelelő színvonalnövekedést érjünk el. A panelisták közül Kunhalmi Ágnes és Tordai Bence is felhívták a figyelmet arra a jelenségre, hogy az értelmiségi elit, a középosztály egyre növekvő mértékben menekíti gyermekeit az állami közoktatásból – sok esetben külföldre.

Arató Gergely előadásában beszélt arról is, hogy a magyar oktatás nagyon gyenge a szociális különbségek kezelésében, sokkal inkább felerősíti, sem mint enyhíti azokat. Magyarországon kirívó mértékben korrelál a társadalmi státusz a tudással, a jelenlegi oktatási rendszer ráadásul éppen ezt erősíti. Ennek kapcsán a panel egyik egységes konklúziója, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy az oktatás betöltse egyik legfontosabb funkcióját, vagyis csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket, facilitálja a társadalmi mobilitást és segítse a legszegényebb társadalmi rétegeket.

Hallgassa meg az elhangzott előadásokat és kerekasztal-beszélgetést!