A második szekcióban felszólaló politikusok, Arató Gergely (DK), Kunhalmi Ágnes (MSZP) és Tordai Bence (Párbeszéd) egyetértettek abban, hogy a jelenlegi oktatás nem nevezhető minőséginek, valamint közös álláspont volt az is, hogy óriási szükség van a jelenlegi iskolarendszer átalakítására. Kiemelt szempontként fogalmazták meg a deszegregáció elérését, mivel a jelenlegi iskola nem hogy nem teljesíti a társadalmi mobilitás biztosítását, inkább felerősíti az eleve meglévő hátrányokat.
Ahelyett, hogy lépést tartanánk, lemaradunk
Arató Gergely, a DK politikusa szerint a fő probléma az, hogy Magyarországon még mindig a 19. század és a 20. század elejének a harcait vívjuk, miközben már a 21. században élünk. A jövő iskolája szerinte nem a mai értelemben vett iskola lesz, hiszen a mostani kihívásokra nincsen olyan válasz, ami a hagyományos, évfolyamok szerint szerveződő osztály keretei között működő, központilag előírt tantervekre épülő oktatási rendszerben megválaszolható lenne.
Az előadó kiemelte, hogy a nyelvoktatás terén minőségi váltásra lenne szükség, hiszen a nyelvtanulással töltött viszonylag magas óraszám nem hozza meg a várt eredményt. Ilyen az informatika kérdése is, amely egy olyan korban, ahol a gyerekek közül sokan előbb tanulnak meg számítógépen írni, mint kézzel az informatikai tudás már alapkészség és egyúttal szociális választóvonal is. Hasonlóan súlyos problémaként azonosította az iskola jelenlegi szervezését és demokratizáltságának hiányát is. Olyan típusú kereteket létrehozására van szükség, amelyben a pedagógus és a gyerek szabadsága egyformán érvényesülhet.
Arató Gergely három főbb teendőre hívta fel a figyelmet előadásában:
- a szegregáció felszámolása,
- az iskolarendszer egységesítésére sokkal világosabb, átláthatóbb szabályozással,
- és a finanszírozás rendezésére, amely a jelenlegi káoszból kiszámítható, felelős pályára vezet.
“Ha van pénzed, kapsz jó oktatási szolgáltatást, ha nincs pénzed, buta maradsz!”
Kunhalmi Ágnes előadásában a mai magyar oktatási rendszer hiányosságairól beszélt és arról, hogy szerinte milyen irányba érdemes elindulni. Jelenleg az jellemezi a hazai oktatási rendszert, és az dönti el az iskolások teljesítményét, eredményeit és továbbtanulási lehetőségeit, hogy a szülők képesek-e finanszírozni gyermekük számára a tudás megszerzését az iskolarendszeren kívül. Ez a tendencia rámutat arra, milyen óriási tudás- és készségbeli különbségek jönnek létre az elit és a leszakadó rétegek gyermekei között. A friss OECD PISA eredményekkel kapcsolatban utalt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet adataira is, mely szerint a jelenlegi lesújtó PISA eredményekben már nem volt szerepe annak a 43 ezer 16 és 18 év közötti gyermeknek, akik a tankötelezettség 2011-es leszállítása miatt kiestek az oktatásból – azaz a teljes kép még rosszabb lehet. Meglátása szerint azonban minden krízis egy új lehetőség, hiába jelentett tehát a PISA jelentés egy óriási sokkot, a változtatásra, és az ahhoz szükséges összefogásra való igény széles körben meg tud jelenni.
Az MSZP politikusa szerint a tudásalapú társadalom kialakításának érdekében a kreatív iskola irányába kell elmozdulni. Olyan iskolarendszer létrehozására van szükség, amely nem intézmény-, hanem gyerekközpontú, ahol a pedagógus is képes magából kihozni a kreativitást. Az előadó kiemelte annak fontosságát, hogy az iskolarendszer ösztönző legyen, hiszen az osztályteremből indul el minden. Ott dől el, hogy milyen lesz az ipar teljesítménye, a gazdaság teljesítménye, a demokrácia szintje vagy éppen deficitje. Ott dől el az is, hogy mennyire lesz toleráns egy társadalom, milyen lesz az elitje, és hogy hogyan viszonyulnak majd egymáshoz az emberek.
A középosztály menekíti gyermekeit a közoktatásból
Tordai Bence előadásában elmondta, hogy egy jó oktatási rendszernek három főbb kérdésre, feladatra kell választ adnia. Evidensnek tűnhet, de a jó iskola első feladata, hogy boldog gyerekeket neveljen. A jelenleg működő állami rendszerben kevesen gondolnak arra, hogy mitől éreznék a gyerekek, a legjobb esetben is arra próbálják felkészíteni őket, hogy a távoli, fenyegető jövőben miként kell majd viselkedniük, mire kell felkészülniük ahelyett, hogy lehetővé tennék az iskolaévek, a tanulás élvezetét.
A második fontos kérdés, hogy a gyerekek milyen készségeket sajátítanak el az iskolákban. A Párbeszéd politikusa szerint a tudásra, a különböző ismeretanyagok elsajátítására, mint melléktermékre kell tekinteni. Alapvető problémának nevezte, hogy a mostani rendszer, amely tudást akar átadni a gyerekeknek és a tanórán elhangzottak visszamondását szankcionálja, épp ezzel a módszerrel öli ki a tudásvágyat a gyermekekből.
A harmadik kihívás az előadó szerint az oktatásban mára kialakult hatalmas forráshiány kezelése. A jó iskolába a jelenleginél jóval több pénzt kell fektetni. Évente eddig 200 milliárd forintot vontak ki az oktatásügyből és a GDP másfél százaléka hiányzik ahhoz, hogy az oktatásba fektetett források tekintetében el tudjuk érni az OECD-átlagot. Ez azt jelenti, hogy éves szinten 400-500 milliárd forintot kéne még oktatásba invesztálni és azt okosan elkölteni.
Felvezető előadása zárszavában Tordai Bence elmondta, hogy a tanintézményekben a társadalmi egyenlőtlenségeket is meg kell szüntetni. A PISA felmerések szerint Magyarország jelenleg az egyik leginkább determinált ország, vagyis az, hogy hova születik egy gyermek, nagyban meghatározza, hogy meddig fog eljutni az oktatásban, és azt követően az életben…
Ennek kapcsán az előadásokat követő beszélgetésben felmerült a kérdés, hogy vajon mit lehet tenni azért, hogy a politikai közösség a választók legalább enyhe többségét meggyőzze arról, hogy érdemes deszegregált oktatási rendszert létrehozni, érdemes az integrált oktatást a mindennapok szintjére emelni. Tordai Bence szerint biztosítani kell azt, hogy az „elgettósodó” intézményekbe több pénzforrás jusson, hogy így a minőség emelkedésének, a jó oktatásnak köszönhetően ne számítson, hogy ki cigány és ki nem. A Párbeszéd politikusa szerint ezzel helyreállna az etnikai egyensúly és a szociális arányok is.
Arató Gergely egyetértett Tordai Bence álláspontjával. Meglátása szerint amellett, hogy szemléletváltásra van szükség, az integrációnak csak azon modelljei működésképesek, ahol az iskolák a tisztességes finanszírozás következtében magas színvonalon tudnak működni. Kunhalmi Ágnes folytatta a DK politikusának gondolatmenetét. Elmondta, a politikusoknak mélyen hinniük kell abban, hogy a középosztálybeli szülők meggyőzhetőek a deszegregációval kapcsolatban. Szerinte azokból lesznek a jövőben jó kulturális, gazdasági és politikai vezetők, akik mellett szegény gyerekek is ültek az iskolapadban, akik gyerekkorukban találkoznak nélkülöző gyerekekkel is.
Hallgassa vissza Arató Gergely (DK) felvezető előadását!
Hallgassa vissza Kunhalmi Ágnes (MSZP) felvezető előadását!
Hallgassa vissza Tordai Bence (Párbeszéd) felvezető előadását!
