Intézetünk „Hogyan lenne gyógyítható az egészségügy?” című konferenciáján számos különböző szakértői értékelés hangzott el a magyar egészségügy helyzetéről. A szakértők nem minden megoldási lehetőségben értettek egyet, de abban igen, hogy megfelelő elkötelezettséggel, politikai akarattal és felkészült javaslatokkal gyógyítható lenne az állami egészségügy.

Konferenciánk második, „Hogyan készül az állami gyógyítás a jövőre?” című szakaszában Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár, Komáromi Zoltán háziorvos, Holchacker Péter, az ETOSZ képviselője és Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészeti Kamara elnöke segítségével kerestünk megoldásokat az egészségügy legégetőbb kérdéseire. Az alábbiakban a prezentációkat követő panelbeszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.

Szabályozatlanság helyett tudatosságra van szükség

Komáromi Zoltán háziorvos szerint az egészségügy egyik legjelentősebb problémája, hogy a különböző szakmai hiányosságok mellett szabályozatlanság és tudatlanság uralkodik az egészségügyben. Mindaddig, amíg az egészségügy nem rendelkezik saját kormányzati minisztériummal, nem fogják komolyan venni az egészségügyi ellátás fejlesztését, politikai akarat nélkül pedig elképzelhetetlen a szektor fejlesztése – tette hozzá az előadó.

Az előadó a tudatos fejlesztés részeként kiemelte, az államnak – az egészségügyben jelen lévő monopóliumából adódóan – ki kell használnia a tulajdoni viszony előnyeit. Felülről jövő, mechanikus kezdeményezések mellett az alapvető, helyi szolgáltatások, így a lakosságközeli ellátás sajátosságait is figyelembe kell vennie a kormányzatnak az esetleges reformok megalkotásakor.

Amilyen fontos a szektor, annyira rosszul finanszírozzák

Valamennyi előadó egyetértett abban, hogy az egészségügyi rendszer finanszírozása, valamint a köz- és magánhozzájárulások felhasználása rosszul történik.

Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár több megoldási lehetőséget vázolt fel a finanszírozási rendszer javítására, köztük a partnerorvosi és partnerkórházi rendszert, valamint a magánellátók részlegesen közösségi forrásokból történő finanszírozását.

A volt államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar lakosság jövedelmének jelentős hányadát egészségügyi kiadásokra költi, ez azonban az ellátás minőségében nem térül meg. A jelen helyzetet figyelembe véve kijelentette, az országos politikára részéről nem feltétlenül tehetetlenség, hanem tétlenség mutatkozik, állami akarat nélkül pedig nem beszélhetünk jelentős reformokról.

Kettészakadó egészségügy, kettészakadó társadalom

A blokk résztvevői egyetértettek abban, hogy az egészségügyi rendszer számára a legnagyobb veszélyt ma az egészségügy kettészakadása jelenti.

Kincses Gyula kiemelte, az országnak sem pénzügyi, sem szakmai kapacitása nincs arra, hogy két különálló egészségügyi rendszert tartson fenn, változtatások nélkül viszont ez fenyegeti a szektort. Az országnak arra kell törekednie, hogy az állami és magánegészségügyi rendszer közötti harmóniát megteremtse, a szubszidiaritás, a szolidaritás és a fenntarthatóság elveit figyelembe véve, azonban elmondta, le kell számolni az ingyenes egészségügy mítoszával.

Komáromi Zoltán hozzátette, a mai rendszer fenntartásával csak a magánszolgáltatók járnak jól, az alsó középosztály, valamint a szegényebb rétegek pedig kieshetnek a közösségi ellátásból, míg a tehetősebb rétegek a magánegészségügybe vándorolnak.

A különböző szakmai javaslatokra válaszolva Holchacker Péter kiemelte, bármilyen átalakítási tervezet lát napvilágot az egészségügyre vonatkozóan, annak szakmai alapon, magas szintű, tudatos tervezés mentén kell történnie, az állami és piaci szereplők feltétlen bevonásával.