„Vannak problémák, amelyek már nem oldhatók meg abban a koordináta-rendszerben, amelyben keletkeztek” – kezdte előadását Kincses Gyula. Előadása lényegi elemeként hangsúlyozta, hogy az egészségügyet felszíni javításokkal már nem lehet javítani, rendszerszintű átalakításokra van szükség.
A volt egészségügyi államtitkár szerint az állam önállóan nem képes felkészülni a modern egészségügyi ellátásra, a valódi kérdés, hogy hogyan lehet ügyfélbaráttá, fenntarthatóvá és társadalmilag igazságossá tenni az állami és magánszolgáltatók együttes rendszerét.
A jelen helyzetet értékelve az előadó kijelentette: az egyre inkább fokozódó munkaerőhiány és a finanszírozási forma hibái mellett a legnagyobb veszélyt az egészségügy kettészakadása jelenti. Mivel Magyarországnak nincs két egészségügy fenntartására elég szakembere, kialakulhat egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben a tehetősebb rétegek kifizetik a saját ellátásukat magánágon (ezzel elkerülik a teljes rendszer finanszírozását, amire egyébként sem elég az összes befizetésük), a közösségi egészségügy pedig egyre durvábban alulfinanszírozottá válik, szétesik.
A szolgáltatói szektor kapcsán Kincses Gyula három lehetséges lépést vázolt fel az egészségügyi rendszer megreformálásaként:
- partnerorvosi rendszer kiépítése,
- partnerkórházi rendszer kialakítása és
- magánszolgáltatók részleges közfinanszírozása.
A partnerorvos olyan szolgáltató, aki játóbeteg-szakellátásban dolgozik, és részt vesz a kórházi szolgáltatások nyújtásában, a partnerkórház pedig olyan intézmény, amely kiegészítő szolgáltatást nyújt az állami kórházakban, ha kapacitáshiány merül fel. A volt államtitkár szerint a partnerorvosi és partnerkórházi rendszerrel stabilizálható lenne a kórházak jelenleg zavaros működése, emellett pedig tiszta, piaci viszonyokat teremtene a szolgáltató szektorként működő egészségügyben. A szakértő kiemelte, mindhárom javaslat célja, hogy a köz- és magánellátás közötti sikeres együttműködés megteremtése.
Az ellátási alapcsomag pontosítása szintén prioritást kell, hogy élvezzen. A finanszírozással kapcsolatban kiemelte, hogy a magyar lakosság jövedelmének jelentős részét költi egészségügyi kiadásokra, ami többségében egészségügyi biztosítás, amelyek jellemzően párhuzamos biztosítások. A biztosításokat illetően szintén több lehetőséget vázolt fel a szakértő, ugyanakkor hozzátette, hogy a biztosítási rendszerre vonatkozó reformnak a társadalombiztosítás és az üzleti biztosítás integrációját kell megteremtenie. Kincses Gyula szerint az alapdíj és a kiegészítő biztosítás együttesének lehetősége mellett a kétszintű kötelező biztosítás és az egészségügyi cenzus bevezetése is segítené a rendszer összehangolását. A kétszintű biztosítás esetén a betegségek súlyosságuk szerinti csoportosítását, a cenzusra vonatkozóan pedig a tehetősebb polgárok számára történő szolidaritási adó bevezetését szorgalmazta az előadó. Kiegészítő megoldásokként az egészségkártya általánossá tételét, a magánegészségügyi szolgáltatások után történő adókedvezmények bevezetését, valamint az egészségcélú adókedvezmények egységesítését vetette fel.
A megoldási lehetőségekkel kapcsolatban az előadó megjegyezte: nincs értelme olyan egészségügyi szakpolitikákat számításba venni, amelyek nem rendelkeznek kellő politikai támogatottsággal.
Kincses Gyula szerint az állami egészségügynek egyedül nem lehet jövőképe, az állami és magánellátó rendszer szabályozott együttélését kell megteremteni, ez pedig kizárólag szolidaritással, egyéni felelősséggel és strukturális reformmal érhető el.
Lapozza át Kincses Gyula prezentációját!
