Egészségügyi konferenciánk második, „Hogyan készül az állami gyógyítás a jövőre?” című blokkjában Komáromi Zoltán háziorvos előadását azzal kezdte, hogy az egészségügy helyzetét megfelelő szakértelem mellett csak erős politikai támogatással lehetséges rendezni.

Komáromi Zoltán megjegyezte, hogy addig, amíg az egészségügynek nincsen önálló minisztériuma és minisztere a kormányzati struktúrában, addig a politikai szereplők nem fogják komolyan venni az egészségügy kérdését, nem lesz érzékelhető a politikai jelentősége.

Az egészségügy általános problémák közül az előadó a szektor alulfinanszírozottságát, az eszközhiányt, az elavult technológiákat és módszereket, a szabályozatlanságot, a helyi érdekek és a társadalmi érdekek ütközését, valamint a humán-erőforrás hiányát emelte ki, hozzátéve, hogy nemcsak a szakorvosok, hanem a kiegészítő szakdolgozók terén is súlyos létszámhiányok alakultak ki.

Komáromi Zoltán szerint a rendszert nem lehet kizárólag felülről indított állami kezdeményezésekkel megújítani, be kell vonni a szereplőket is, hogy részei legyenek a változásnak. Hozzátette, az alapellátást (háziorvosi rendszer, gyógyszerellátás, közösségi ellátás) nem övezte kellő figyelem az eddigi reformok megalkotásakor, ezért a szereplők is úgy látták, hogy róluk nincs szó.

Előadásának lényegi elemeként kiemelte, hogy az egészségügyi rendszer a “lakosság-közeli ellátás” átalakításával változtatható meg érdemben, melyben a háziorvosi rendszer játszhat kulcsszerepet. Az előadó lakosság-közeli ellátásnak a – szabad orvosválasztáson alapuló – háziorvos ellátást, a védőnői és a fogorvosi rendszert, az otthoni szakápolást, az alapszintű sürgősségi ellátást, a járóbeteg-szakellátást, a betegszállítást, a gyógyszertári rendszert, valamint az önkormányzati gondozási szolgálatokat minősítette. A lakosság-közeli ellátás fejlesztése számos előnyt hordoz magában, mivel folyamatos, hosszú távú ellátást biztosít, a szakember és a beteg közötti személyes kapcsolaton alapul, a problémák helyi szinten kezelhetők, valamint az ellátás során a szakorvos által „menedzseli” a páciens állapotát – tette hozzá a szakértő.

A szakértő a helyi ellátások közül a háziorvosi rendszer fejlesztését javasolta, ugyanis az ellátás ezen formája hatékonyabban képes az egészségügyi ellátás biztosítására.  Az orvos és a beteg között folyamatos kapcsolat áll fenn, gyógyító-megelőző jelleggel bír, nagyobb mértékű bizalmat feltételez, és „együttműködésre kényszerített viszonyt” teremt – tette hozzá. Hangsúlyozta továbbá, hogy a lakosság-közeli ellátás fejlesztése esetén elengedhetetlen a rendszer intézményesített kontrollja szakmai, önkormányzati és állami szinten.

A háziorvos súlyos problémának és politikai hibának minősítette, hogy miközben a szektor jelentős részét államosították, a lakosságközeli ellátás jelentős részét önkormányzati szinten irányítják. A különféle szintek így képtelenek együttműködni, elszeparált silókban működnek, ennek pedig végső soron pedig a betegek látják a kárát, mert a koordinálatlanság miatt keringenek az egymással nem kommunikáló egészségügyi rendszer szintjein.

A jelenlegi helyzetből kiutat a finanszírozás növelése, a lakosság-közeli egészségügy prioritássá tétele, az állami tulajdon előnyeinek kihasználása és az egészségügyi oktatás átalakítása jelenthet.

Hozzátette, a jelenlegi rendszer fenntartásával csupán a magánellátó intézmények járnak jól, miközben a társadalom alsó rétegeinek egészsége alapjaiban kerül veszélybe.

Lapozza át Komáromi Zoltán prezentációját!