Konferenciánk politikai paneljének első résztvevője dr. Tóth Bertalan, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője volt. Előadását három fontos kérdés köré építette:
- Paks 2 kérdését gazdasági, szuverenitási és biztonságpolitikai szempontból egy „időzített bombaként” definiálta,
- felszólalásában az energiaunióhoz való csatlakozást szorgalmazta, ami egyrészt növelné Magyarország versenyképességét, egyúttal pedig megszüntetné az orosz függőséget,
- energiahatékonysági intézkedések bevezetését vetette fel, amelyekben az állami támogatásokat valós haszonnal járó projektekbe kell befektetni, és szélesebb kör számára is elérhetővé tenni.
Tóth Bertalan szerint bár az energiapolitika a közvéleményben ritkán tárgyalt téma, mégis hosszú távon meghatározza az ország jövőjét, versenyképességét, gazdaságát és Paks 2 esetében szuverenitási kérdéseket is felvet. Bár az országnak van egy meghatározott energiastratégiája, melyben az energiahatékonyság, diverzifikálás és energiatakarékosság mint fő célok szerepelnek, ugyanakkor ebből a kormány szinte semmit nem valósított meg, sőt ezzel ellentétes döntéseket hoz.
A Paks 2 projektet ő elsősorban nem villamosenergia előállítás szempontjából vizsgálja, hanem mint gazdasági, biztonságpolitikai és szuverenitási kérdést. Hozzátette, hogy bár 2009-ben valóban született egy határozat a bővítéssel kapcsolatban, ez mindössze abban merült ki, hogy meg kell vizsgálni a lehetőséget, de az előkészítést csak egy széleskörű társadalmi vita után lehet elkezdeni. Szerinte ez nem hatalmazta fel a kormányt arra, hogy 2014-ben teljes titokban megszülessen egy Orbán-Putyin paktum, a döntés során figyelmen kívül hagyva a parlament, a politikai és a széles társadalmi közvélemény véleményét.
Gazdaságpolitikai szemszögből kiemelte, hogy ez a projekt nem magántőkéből valósulna meg, hanem egy orosz állami bank által nyújtott kölcsönből, amit 21 éven belül – a jelenlegi piaci viszonyokhoz képest majdnem dupla kamattal számolva – kell visszafizetni. Bár az Európai Bizottság határozata szerint a bővítésnek nincs akadálya, azt az Energiaklub után ők is megerősítették, hogy ez nem egy önfenntartó beruházás, és állami támogatás nélkül nem lehet fenntartani. Kiemelte, hogy a fizetett törlesztőrészletekre több 100 milliárd forintot költene az ország, és ezt a forrást olyan fontos társadalmi céloktól vonnák el, mint az oktatás, az egészségügy vagy a szociális ellátás. Ezenkívül fontosnak vélte megemlíteni, hogy ez egy hosszútávra szóló döntés, és 20-30 év múlva még nem tudjuk, az atomenergia milyen szerepet fog az energiaellátásban biztosítani.
Szerinte a téma meghatározó részét képezi a magyar állam szuverenitása, ugyanis egy ilyen mértékű kölcsön megerősítené az oroszoktól való függőségünket. A szerződés részleteit titkosították, így nem tudhatjuk, hogy Oroszországnak mekkora beleszólása lesz a projekt lefolyásába. Tóth Bertalan a megoldást a nemzetközi szerződés felbontásában, ezt követően pedig egy széles társadalmi vita során született döntésben látja. Bár a kérdés rendkívül bonyolult, mégis úgy véli, hogy a magyar állampolgároknak joguk van a beleszólásra.
A következő fontos témaként az energiaunió kérdését határozta meg, melyben világosan állást is foglalt: a jövőben Magyarországnak egyértelműen csatlakozni kell. A megkötött megállapodások növelnék a versenyképességet, és a szerződő felek között lebontanák az energiakereskedelem útjában álló akadályokat. Szerinte nálunk ez különösen fontos kérdés, mivel jelenleg rendkívül ki vagyunk szolgáltatva az orosz államnak. Az energiaunió serkentené a piaci versenyt, és így megszüntetné a fennálló függőségi helyzetet. Ebben segítenének az utóbbi időben megvalósult infrastrukturális beruházások, amelyek mind azt szolgálnák, hogy minél könnyebben lehessen hozzájutni az európai energiapiachoz.
Ezután a villamosenergia versenypiaci árváltozását mutatta be, ami 2008 óta 70%-kal csökkent, ezen belül is az Európai Unióban a nagykereskedelmi gázárak 2013 óta 50%-os enyhülést mutatnak. Ehhez képest Magyarország ebben az áresésben nem tudta kivenni a részét, ugyanis 2011 és 2015 között jelentősen megugrott a földgáz beszerzési ára, mivel a behozatali lehetőséget az offshore hátterű MET Magyarország Zrt. kapta meg. Szerinte itt mutatkozik meg a „politikai mutyi” káros hatása – amikor belenyúlnak egy versenypiaci helyzetbe, az tartósan áremelkedést okoz.
A Magyar Szocialista Párt tervei szerint Magyarországon csökkenteni kell az energiahordozók árát, amit sávos árrendszeren keresztül kívánnak megvalósítani. Ezt úgy képzelik el, hogy az átlagfogyasztásig csökkentenék a gáz árát, a nagyfogyasztóknak azonban kisebb támogatás járna, így terveik szerint egy igazságosabb árcsökkentés jönne létre.
Tóth Bertalan utolsó fontos kérdésként az energiahatékonyság témakörét vetette fel, véleménye szerint az ellenzéki pártok ebben a kérdésben találják meg leginkább a közös platformot. Szerinte a legolcsóbb energia a fel nem használt energia, és az Európai Unió támogatná is az energiahatékonysági programokat, azonban a Fidesz-kormány ezt nem megfelelően használja ki. Bár kedvezményes hitelfelvételre van lehetőség épületenergetikai beruházásoknál, azonban szerinte ez a torz társadalompolitikai rendszert támogatja, ugyanis megint csak az veheti ki a részét, akinek amúgy is jobbak a jövedelmi viszonyai.
Ehhez képest a lakosság 10%-a a lakását sem tudja fűteni, és szerinte az energiahatékonysági megoldásokat inkább a szegényebb társadalmi réteg támogatására kéne használni. A Szocialista Párt tervezete szerint az épületenergetikai beruházásokat egy 5 éves ciklusban állami, uniós és banki források bevonásával kéne megvalósítani. Szerintük így javulhatna az ingatlanállomány helyzete, és azonnali hatásként 20%-os számlacsökkenést, míg hosszútávon akár 40%-os megtakarítást is realizálhatnának egy-egy egyéni beruházás esetén. A projekt éves szinten 160 milliárd forintot ölelne fel 5 éven keresztül, azonban a jelenlegi kormány költései megközelítik az 1000 milliárd forintot is, ráadásul sokszor nem racionális gazdasági döntések mentén születnek.
Végezetül mondanivalójának lényegét úgy foglalta össze, hogy az állami és uniós támogatásokat valós haszonnal járó, a széleskörű lakosság számára előnyös projektekbe kell fektetni, miközben nagyobb teret engedünk a megújuló energiáknak, és tartós energiaköltési csökkentést érünk el az energiahatékonysági beruházások révén.
Lapozza át Ön is Tóth Bertalan konferenciánkon előadott prezentációját!
