Marc Saxer írása eredetileg a Social Europe oldalán jelent meg 2017. március 31-én.

Trump, Brexit, Le Pen. A jobboldali populizmus előretörése felborítja a liberális rendet. A progresszívek ugyanakkor nem elég erősek ahhoz, hogy visszafogják a globális kapitalizmust, megdöntsék a neoliberális hegemóniát, és hogy visszaverjék a populisták okozta kihívásokat. Három területen kell munkához látnunk, ha meg akarjuk védeni a demokráciát: egy új gazdasági modell, egy új identitási narratíva és egy új megközelítés a kihívások kezelésére.

A humánus gazdaság

Amióta a második ipari forradalom lecsengett, a globális kapitalizmus keresleti válsággal néz szembe. Ha most arra gondolsz, hogy csak arra van szükség, hogy megállítsuk a megszorításokat, akkor gondold újra. Az utóbbi évtizedek során a fejlett gazdaságok mesterségesen létrehozott kereslet által maradtak életbe. Ez azt jelenti, hogy elhibázott egy keynesiánus újjáéledést várni.

Ugyancsak nem várhatjuk, hogy a digitális forradalom visszatérjen a fordizmushoz. Kérdéses, hogy miként fogja érinteni világunkat az új megélhetési formák kialakulása, amelyek a digitális automatizálás miatt elvesztett munkahelyek miatt jönnek létre. Ha a munka nélküli világ disztópikus víziója nem is jön létre, a munkások csökkenő fogyasztási ereje nem táplálhatja többé a növekedést. Ez azt jelenti, hogy a háború utáni szociáldemokrata kompromisszum a tőke és munka között már nem jelenthet megoldást.

A digitális korban, a progresszíveknek a humánus gazdaságot kell felépíteniük. A humánus gazdaság az embereket helyezi a központba. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyre, társadalmi biztosításra és a közjavakra szánt szociális kiadásokat elfojtó neoliberális paradigmát vissza kell fordítani. Annak érdekében, hogy megfelelő megélhetési lehetőségeket teremtsünk, a döntéshozóknak három dolgot kell teljesíteniük:

  1. Meg kell menteni a régi munkákat a digitális automatizálás lelassításával. Különböző szabályozó eszközökkel, mint például a robot adó, a küzdelmet kiegyenlíthetjük az emberi munkaerő számára, és így a munka ésszerűsítése késleltethető, míg ki nem alakulnak új megélhetési formák a humánus gazdaságban. Igazságos feltételek mellett, az alacsony képzettségű munkaerőre továbbra is szükség lesz nehezen automatizálható munkák elvégzésére, különösképpen az olyan munkák esetében, amelyek jelentős motorikus képességeket igényelnek.
  2. Új munkahelyeket kell létrehozni a digitális gazdaság központjában. A humánus gazdaság nem utasítja el a digitális forradalmat, ellenkezőleg, üdvözli a temérdek új technológiai lehetőséget. A munka világában például, a koszos, veszélyes, fizikailag megterhelő és a kognitív szempontból kábító feladatok automatizálása növelheti a munkabiztonságot és elégedettséget. A robotokkal való együttes feladatvégzés a képesítések és készségek fokozását igényli és így, magas képesítésű munkahelyek hozhatok létre.
  3. Fellendíteni a humánus gazdaságot. Az emberek kiválóak a kommunikációban, a szociális interakciókban, a kreativitásban és innovációban, tapasztalatban és döntéshozatalban, vezetésben és előrelátásban, a rugalmasságban és a tanulásban. Olyan feltételek nyújtása, amelyek mellett ezek a talentumok a legjobban kihasználhatók jelentik a humánus gazdaság iparpolitikáját.

A humánus gazdaság középpontjában az emberek igényei és szükségletei állnak. Azonban ahhoz, hogy olyan megélhetési formákat teremtsünk, ahol kielégülnek ezek a szükségletek, szükséges az ösztönző és díjazási rendszer átalakítása. Nézzük meg a gondozással kapcsolatos (care work) munkák gazdaságát! Munkahelyek milliót lehetne itt létrehozni. Azonban jelenleg a gondozói feladatokat elsősorban családos nők hajtják végre, és jelentősen alulfizetettek. A változás létrejöttéhez erős politikai fellépés szükséges, hogy kezelni tudjuk a fellépő gazdasági, szociális és kulturális kihívásokat.

Átalakító platform politika

Ki hajthatja végre ezeket a súlyos reformokat? A bürokratikus és hierarchikus politikai pártok és szakszervezetek nehezen tudnak érvényesülni a decentralizált és differenciált digitális társadalomban. A társadalmi mozgalmak ugyanakkor sokszor szétaprózódottak, megosztottak és nem hatékonyak.

A változás érdekében a haladó szellemű progresszíveknek egy széles társadalmi szövetséget kell létrehozniuk. Azonban közismerten nehéz közös platformot létrehozni különböző érdekeltségű társadalmi csoportok között.  A különböző politikák vegyes mixe már nem elegendőek a továbbiakban. Ami most kell az egy új hang, narratíva, ami elmondja, hogy mi történik, és hogy mit kell tenni. Egy jó narratíva egy közös identitást teremt és a társadalmi csoportok széles körét kapcsolja össze egy jobb jövő építésének érdekében.

A baloldali populisták a nép és az „establishment” közötti ellentét kiélezésével akarnak széleskörű szövetségeket létrehozni. Ugyanakkor 99%-uk esetében nem sok közös dolgot találunk közöttük. Éppen ezért szeretnék visszavenni a „Nemzet” identitási hívószót a jobboldaltól. Ugyanakkor a korai tapasztalatok azt mutatják, hogy bár ez tényleg hozhat új szövetségeseket, egyidejűleg azonban rombolja az internacionális alapot is.

Progresszív patriotizmus

A baloldali nacionalizmus helyett egy progresszív patriotizmus lehet a megoldás. Ugyanakkor kiélezett viták tárgyát képzi, hogy egy ilyen progresszív hazaszeretet hogy nézzen ki pontosan.

Az identitással kapcsolatos vitákat különösen nehéz kezelni, hiszen gyakran súlyosabb társadalmi konfliktusokkal vegyülnek. Vegyük például a bevándorlásról szóló elburjánzott vitákat. A bevándorlás az identitással, elosztással és szuverenitással kapcsolatos konfliktusok szimbolikus kristályosodási pontjává vált. A félelem és a harag táptalajt nyújt a jobboldali populista fellendülésnek. A jobboldali populisták vonzó identitási támaszpontot nyújtanak mindazoknak, akik félnek a társadalmi hanyatlástól és a globalizáció vad hullámai között sodrodnak. Annak érdekében, hogy megvédjük a demokráciát a fenyegető tekintélyelvűségtől a progresszíveknek menedéket kell nyújtaniuk azoknak, akik elveszettnek érzik magukat a változás sűrűjében. Ehhez azonban érzékeny témák széles spektrumával szükséges foglalkozni. Hogyan oldjuk fel a sokszínűség és a szolidaritás között húzódó ellentéteket? Hol vannak a politika és a szolidaritás határai és az újraosztás alapjai?

Hogy nézne ki tehát egy progresszív patriotizmus? Ami a hazaszeretetet progresszívé teszi az az a keretrendszer, ahogy a kapcsolódás és biztonság alapvető emberi szükségleteket kezeljük. George Lakoff nyelvész két ilyen keretrendszert fogalmaz meg: a tekintélyelvű „Szigorú Apát”, ami a fegyelmet és az önállóságot hangsúlyozza és a progresszív „Gondoskodó Szülőt”, ami az empátiát és a mások irányába érzett felelősséget értékeli. A progresszív patriotizmus lényege a közös jóhoz való hozzájárulás felelőssége. Cserébe a szolidáris társadalom biztosítja a támogatást és a közösséghez való érzést. A mások iránti törődést, egymás védelmezését külső és belső fenyegetésektől, a büszkeség progresszív forrásaként kell hangsúlyozni. Ez az, amire Mark Lilla politológus is gondol, amikor arról beszél, hogy „állampolgárok nemzete, akik egyek ebben és egymást segítik”. Ahogy azt Michael Lerner megfogalmazza, a progresszív patriotizmusnak fel kell ismernie a kapcsolódás és a biztonság alapvető emberi szükségleteit és el kell ítélnie azokat az intézményeket, amelyek támadják ezeket, és küzdenie kell az elégedettség növeléséhez szükséges változásokért.

A szerző a Friedrich Ebert Alapítvány indiai ügyekért felelős szervezetének igazgatója.