A költözés, a vándorlás egyidős az emberiség történetével. Az emberi civilizáció egyik sajátossága, hogy az egyének folyamatosan új városokat, kultúrákat, új közösségeket hoznak létre, amelyek formálják az emberiség tudását, tudományos haladását, termelékenységét – létezését. A szíriai polgárháború és exodus rávilágított, hogy a nagy tömegű, egyszeri mozgás kezelésére társadalmaink nincsenek igazán felkészülve. Kezelhetjük-e a jelenséget azzal, hogy megpróbáljuk betiltani, leállítani, fegyverrel akadályozni? Létezett-e olyan tömeges vándorlás az emberi történelemben, amit sikerült politikai vagy harci eszközökkel leállítani? Milyen aspektusok mentén tekinthető másnak kelet-európaiak milliós nyugatra vándorlása, mint harmadik világbeliek vándorlása a modern országok felé, vagy másnak tekinthető-e egyáltalán? Milyen feladatok állnak a mai fiatal generációk előtt, hogy kezeljék ezt a változást?
Intézetünk legutóbbi, a Debating Europe projekttel közösen szervezett, április 26-i rendezvényén ezekre a kérdésekre kerestük a választ az Európa Pontban, Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója, valamint Iván Júlia, az Amnesty International magyarországi igazgatója segítségével.
Az előadáson többek között az alábbi megállapítások hangzottak el:
- a migrációról folytatott diskurzus mögül eltűnt a szakmai tartalom a társadalmi ellentétek és az egységes politikai akarat hiánya miatt,
- a jelenlegi migrációs paradigmák a kényszermigráció irányába terelik az otthonukat elhagyókat,
- az Európára nehezedő migrációs nyomás nem csupán a konzekvens, józan észre alapuló politikai válasz hiánya, hanem az Európát körbevevő térség geopolitikai instabilitása miatt is nagyon magas fog maradni,
- a migránsok és menekültek javára történő humanitárius segítségnyújtás és a menekültek befogadásának körülményei nincsenek konkretizálva,
- az európai migrációs helyzet megoldását nem lehet kizárólagosan az Unió és Törökország között megszületett migrációügyi megállapodásra alapozni, újra kell gondolni a kontinens jövőjét,
- Magyarországon a menekültekkel kapcsolatban a kormányzati kommunikáció a félelemkeltésre, és nem a konstruktív párbeszédre helyezi a hangsúlyt.
Orbán Balázs migrációkutató úgy véli, fel kell számolni azt az Európában elterjedt paradigmát, miszerint a humanitárius segítségnyújtás leginkább a migránsok és menekültek befogadásával egyenlő. A szakértő szerint az európai közösség csak akkor lesz képes sikeresen kezelni a migrációs kérdést, ha nem csupán a helyzet akkut, Európában történő válságkezelésével, hanem a térség biztonságpolitikai kérdéseivel is foglalkozik. Az Unió és Magyarország közötti bevándorláspolitikai vitára reagálva kijelentette, az Unió sikeressége a hatáskörök megoszlásán alapul, a migráció hatáskörét pedig a jelenlegi körülmények között nem lehet uniós szinten sematizálni.
Iván Júlia, az Amnesty International vezetője szerint eltűnt a szakmai tartalom a migrációról folytatott közéleti vitákból, ennek pedig a politika egyoldalúsága az oka. Úgy véli, a migráció kérdéseit már nem lehet kizárólag az Unió területén kívül megoldani, a problémát a helyszínen is kezelni kell, ehhez pedig elengedhetetlen a kultúrák közötti, valamint szociális párbeszéd lefolytatása. A magyar kormányzat bevándorlással kapcsolatos kommunikációját megfélemlítőnek ítélte, amely negatív hozzáállást vált ki a magyar állampolgárokban a hazájukat elhagyni kényszerülő menekültekkel szemben.
Lapozza át Ön is az intézetünk által a vitaestre készített prezentációt!
https://www.slideshare.net/millenniumintezet/szmok-tkrben-menekltek-migrci-okok-s-tnyek
