Migrációról szóló vitaestünk egyik vendége Iván Júlia, az Amnesty International magyarországi igazgatója volt. Szerinte számos ponton félrementek a nemzeti migrációs politikák, és a kormány téves, szakmai elveket mellőző kommunikációjának az eredménye, hogy a bevándorlókat leginkább elutasító országok között vagyunk. Egyelőre elhamarkodottnak véli kijelenteni, hogy az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás sikeres lenne, és szerinte mielőbb át kéne gondolni, hogyan képzeljük el a kontinens jövőjét.
Iván Júlia szerint a kormánypárt téves politikája az emberekben egy negatív hozzáállást eredményezett a migrációval kapcsolatban. Az eddigi megoldások emberi életeket és az adófizetők pénzét tekintve is rendkívül költségesek voltak. A kampányok és a határzár szerinte nem szolgálnak megfelelő megoldásként, ehelyett az integrálódás segítésére és a választók megfelelő tájékoztatására lenne szükség. Az intézkedések hatására csökkent az EU-ba érkező menekültek száma, de ez egyrészt nem egy fenntartható állapot, másrészt a humanitárius szempontokat sem kellene figyelmen kívül hagyni. A terrorfenyegetettség elhárítása és a biztonsági intézkedések mellett emberséges megoldásokra lenne szükség a migrációs politikában.
A legfontosabb egy szakmai elveken alapuló párbeszéd lenne a témában, szerinte ugyanis a szakmaiság egy ideje kiveszett a migrációs diskurzusból. A civilszervezetek és az állampolgárok helyett a közhatalom feladata lenne, hogy a megfelelő párbeszéd fennmaradjon. Ehelyett szerinte a kormányzat kiszorította a diskurzust azokról a területekről, ahol ennek korábban helye volt, és jelenleg nem lát a kormánypárt részéről valós szándékot arra, hogy a migrációs kérdésben pro és kontra érvelés kialakuljon.
A félelemkeltő politika eredményeként Magyarország a menekülteket leginkább elutasító országok közé került. Ráadásul a többi erősen negatív hozzáállású országhoz, Olaszországhoz vagy Görögországhoz képest a magyarok sokkal kevésbé érintettek a migrációs kérdésben, nem rendelkeznek személyes tapasztalatokkal, így az elutasítást egyértelműen az ismeretlentől való félelem okozza. Iván Júlia ezért is gondolná fontosnak, hogy a kormány az állampolgárokat megfelelően tájékoztassa, és felhagyjon az idegenellenességet növelő kommunikációval. Említést tett arról is, hogy egy ENSZ jelentés szerint a kontinens megosztottsága migrációs kérdésben az Iszlám Állam kezére játssza a közvéleményt, mivel egy polarizált Európa képét mutatja.
Orbán Balázs véleményére, hogy helyzetet racionálisan, lehetőleg Magyarország határain kívül kellene megoldani, azt reagálta, hogy a jelenlegi helyzetet már nem lehet pusztán racionális keretek között megoldani. Magyarország a menekültek megsegítése szempontjából az utolsók között van az Unióban, a szír menedékkérelmek csupán 3 százalékában születik pozitív válasz. Hozzátette, hogy ez abból is ered, hogy nagyon sokan a döntés meghozatala előtt távoznak olyan országokba, ahol szívesebben látják őket. Szerinte a kormánynak érdemes elgondolkodni azon, hogy a kerítésre és plakátkampányra költött pénzt fordíthatnák a szükségszerű migráció kezelésére is.
Minél előbb szükség lenne egy hozzáállásbeli változásra, ugyanis a menekültek megsegítése egy kétirányú utca: nem csak nekik kell elszántságot és a beilleszkedésre való vágyat mutatni, hanem a befogadó országnak is mindent meg kell tenni, hogy integrálni tudja őket. Iván Júlia személyes tapasztalatai alapján a 16-17 éves gyerekeknek minimális tényszerű ismerete sincs a menekültekről. Ezt a helyzetet kéne megfelelő tájékoztatással, valamint integrált oktatással könnyíteni; nem félni kell a változástól, hanem beszélni róla – a helyzet már előállt, és kezelni kell. Amíg azonban élnek a sztereotípiák, és a menekültek nem indulhatnak tiszta lappal, nehéz lesz haladást elérni az ügyben.
