Joschka Fischer korábbi német külügyminiszter a Social Europe-on megjelent írása:

Angela Merkel német kancellárt soha nem tekintették egy különösebben inspiráló szónoknak. Ami azt illeti, sokkal inkább azzal szerzett magának hírnevet, hogy szép lassan álomba beszélte éppen aktuális közönségét. De pár nappal ezelőtt mindez megváltozott. Míg München truderingi külvárosában kampányolt egy sörsátorban, olyan erős beszédet sikerült mondania, ami uralta a híreket az óceán mindkét oldalán.

Pünkösd közeledtével sokan azt gondolták, hogy Merkelt megszállta a Szentlélek. Ha pedig mégsem, akkor valószínűleg a Donald Tump amerikai elnökkel a NATO- és G7-csúcson együtt töltött sok idő késztette cselekvésre. És a közelgő német szövetségi választások is kétségtelenül mozgatták az elméjét.

Azonban Merkel beszéde nem csupán „goslari beszéd” volt. Nem Gerhard Schröder korábbi kancellárt utánozta, aki – 2003-ban Goslar városában – nyilvánította ki, hogy Németország nem vesz részt az iraki háborúban függetlenül attól, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa ezt támogatja. Merkel truderingi beszéde sokkal több volt, mint holmi korteskedés.

Mindenki, aki figyelt az elmúlt évek eseményeire, régóta tisztában van azzal, hogy napjaink történelmi változásai nem Németországból indulnak el. Sokkal inkább a geopolitikai értelemben vett Nyugat két alapítójától: az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból. Trump megválasztását és a Brexit-referendumot megelőzően a németek nem látták szükségét annak, hogy alapjaiban változtassák meg a jelenleg létező geopolitikai rendszert.

Ez a két esemény azonban alapjaiban rázta meg azt a rendszert, amelyre Európa békéje és virágzása épült a II. világháború óta. Nagy-Britannia az Unióból való kilépés mellett döntésével más államokat is hasonló lépésre ösztönözhet. És Trump elszigetelődést támogató „America First” politikája is könnyen azt jelentheti, hogy az Egyesült Államok feladja vezető szerepét a világban, és letesz Európa biztonságának védelméről.

Az európaiak történelmi méretű katasztrófát kerültek a múlt havi francia elnökválasztásokon. Ha a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltjét, Marine Le Pent választották volna meg, már nagy valószínűséggel véget vetett volna az eurónak, az EU-nak és a közös piacnak. A kontinentális Európa pedig egy mélyreható gazdasági és politikai válságban lenne elmerülve.

Azoknak, akik még mindig támogatják az egyesített Európát, meg kell tanulniuk a leckét a francia esetből, nehogy a történelem megismételje önmagát. Európának növelnie kell cselekvőképességét és hatékonyabban kell válaszolni a válságokra, valamint a változásokra. Ez volt Merkel üzenetének lényege.

Ezzel egyidőben, Merkel kitért a politikai elemzők és média kommentátorok, akik jelenleg azon vitatkoznak, hogy vajon mit jelent a transzatlanti és európai együttműködés jövőjére a Brexit és Trump elnöksége. Mikor Merkel azt állította, hogy „nekünk, európaiaknak most már tényleg a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat”, egy valódi tényt támasztott alá.

Mindazonáltal csak azok gondolják, hogy Merkel el fog fordulni a transzatlantizmustól, akik alábecsülik őt. Merkel nagyon jól tudja, hogy az USA elengedhetetlen Európa biztonságához. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Trump elnöksége kétségeket hozott az amerikai védelmi szerepvállalással kapcsolatban, valamint azokat a közös értékeket illetően, amelyek mindezidáig szorosan összekapcsolták a két oldalt.

Merkel szavainak elemzése azt mutatja, hogy a kancellár nem kérdőjelezi meg a transzatlanti szövetség jövőjét. Sőt, mindinkább egy egységesebb Európáért szólalt fel. Merkel nagyon jól tudja, hogy ha az Egyesült Államok belpolitikai okok feláldozza a nemzetközi rend tetején fenntartott szerepét. nem fog a helyére lépni egy új vezető hatalom, ahogy új világrend sem fog születni. Ami következne, az egy hatalmi vákuum, amely káosz jellemezne. És ahogy a világ egyre inkább instabillá válik, nekünk, európaiaknak nem lesz más választásunk, csak az, hogy együtt védjük meg érdekeinket. Ezt senki nem fogja megcsinálni helyettünk.

Tehát Merkel beszéde elsősorban Európa megerősítéséről szólt. És szerencsére sikerült partnert találnia ehhez, Emmanuel Macron személyében. Mindkét vezető stabilizálni szeretné az eurózónát, visszaállítani a gazdasági növekedést és megerősíteni Európa biztonságát egy közös határvédelmi rendszer és egy közös menekültpolitika segítségével.

Merkel komolyan gondolta, amit Truderingben mondott. Tekintettel a lármás nemzetközi környezetre és az EU saját nyilatkozataira, nincs más lehetőség, mint cselekedni, és kijelentéseinek messze nyúló következtetései lehetnek Németország az Unióban betöltött szerepe és Franciaországgal való kapcsolata számára. Németország jelenlegi pénzügyi vezető szerepe az Eurózonában ellentétben áll azzal az új megközelítéssel, amely felé haladnia kell. Annak érdekében, hogy valódi vezetést mutasson fel a francia-német szövetségen belül, Németországnak politikai engedményeket kell tennie.

Továbbá, attól, hogy Trump mond valamit, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az rossz. Németországnak – és Európának általában – sokkal többet kell tenni, hogy biztosítsa saját biztonságát, és hogy megerősítse a transzatlanti kapcsolatot, amely fenntartja az európai békét és a kontinens virágzását. És ahogy elindítjuk ezt a kezdeményezést, szigorúan ragaszkodnunk kell azokhoz a liberális értékekhez, amelyek miatt a feltörekvő demokráciák a világ autoriter szörnyetegei irigyek ránk.

Joschka Fischer 1998 és 2005 között a Németország külügyminisztere és alkancellárja volt és majdnem 20 évig vezette a németországi Zöldek Pártját. Írása eredetileg a socialeurope.eu-n jelent meg 2016. június 16-án.