Torsten Müller és Thorsten Schulten írása a socialeurope.eu-n:
Április 29-én tette közzé az Európai Bizottság a Szociális Jogok Európai Pillére (EPSR) nevű tervezetét, hogy megerősítse az unió szociális együttműködését. Az EPSR 20 – jogilag nem kötelező érvényű – alapelvből áll az uniós tagállamok és intézmények számára azzal a céllal, hogy irányt mutasson a jövőbeli tevékenységükre nézve a különböző szakpolitikai területeken.
Elkötelezettség a „fair bérek” és a „megfelelő minimálbér” irányába
A hatodik alapelvben, mely a bérezéssel foglalkozik, az EPSR a következő három kötelezettséget fogalmazza meg: 1. a munkavállalók „megfelelő megélhetését biztosító tisztességes bérhez” való jogát, 2. az elegendő minimálbér biztosítására irányuló kötelezettséget, „amely kielégíti a munkavállaló és családja szükségleteit” és 3. a munkavállalói szegénység megelőzését.
Habár az EPSR-t többször kritizálták azzal, hogy ellentmondásos és csupán az EU szándékát tükrözi, képes lehet 
politikai támogatást nyújtani egy, a kollektív szerződéssel és bérezéssel kapcsolatos új megközelítés számára – egy olyan megközelítés számára, amely végre képes elmozdulni a bérek kínálat központú költségszemléletétől, ami a Bizottság megközelítését idáig dominálta és mindinkább egy olyan kereslet alapú megközelítés felé halad, amely felismeri a bérek a belső kereslet és a szociális kohézió növelésében játszott szerepét.
Az EPSR két szempontból is támogatná tudna egy ilyesfajta szemléletváltást: egy olyan narratíva kialakulásához járulna hozzá, amely képes lenne megváltoztatni a Bizottság bérekkel kapcsolatos álláspontját és az alternatív megközelítés gyakorlati implementációjához is felhasználható, különösképpen az európai minimálbérek erősítése által.
Európai szintű változás a bérszemléletben
Az elmúlt időszakban több fontos változás figyelhető meg az európai intézmények bérekhez kapcsolódó közéleti vitájában. A Bizottság például 2017-es éves növekedési jelentésében elismerte, hogy ha túl szerények a bérfejlesztések, gyengébb lehet az összkereslet és az összkínálat. Egy másik példa az Európai Központi Bank többszöri felszólítása a magasabb bérekért annak érdekében, hogy biztosítsák az árstabilitást és elkerüljék a deflációs tendenciákat. Nemrég Peter Praet, a bank igazgatósági tagja is a magasabb bérek mellett érvelt, hogy elérjék az EKB 2 %-os inflációs célkitűzését. Mindezek abba az irányba mutatnak, hogy egyre inkább felismerik a kereslet-orientált bérszemléletet.
Ennek hátterében az EPSR ezirányú elkötelezettsége a megfelelő bérek irányába egy másik példája a bérek szerepéről kialakított átfogóbb értelmezésnek. Ezzel az elköteleződéssel az EPSR a szakszervezeti követelések alapvető aspektusait sajátítja el, amelyek az Európai Szakszervezetek Szövetségének márciusi határozatában is megmutatkoznak. Az EPSR hallgatólagosan azt állítja, hogy a minimálbéreknek élő béreknek kell lennie – olyan béreknek, amelyek az önellátásnál többet nyújtanak és a munkavállalók és családjaik szükségletein alapszik. Azonban a puding próbája az evés. Sajnos a múltban többször tapasztalhattunk az ígéreteket nem követik konkrét uniós politikák. A bérek és különösen a kollektív szerződések területén az uniós intézmények konkrét politikáit a bérek mérséklése és a kollektív szerződések decentralizációja határozza meg.
Az EPSR, mint az alternatív bérszemlélet implementációját támogató eszköz
Az, hogy a Bizottság elkötelezte magát a „fair bérek” és az „adekvát minimálbérek” iránt, nem újkeletű dolog. Mind az 1961-es Európai Szociális Karta, mind az 1989-es a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól Szóló Közösségi Karta hasonló szövegezést tartalmaz. Ami új az EPSR-ben, azok az olyan utánkövetési és monitoring mechanizmusok, mint az Európai Szemeszter vagy az Európai Társadalmi Mutató, amelyek kísérletet tesznek az említett jogok szigorúbb érvényesítésére.
Az EPSR a szigorúbb implementációt kétféle módon is támogathatja. Egyfelől, pajzsként szolgál a tagállamok számára a Bizottság intézkedéseivel szemben, amint azt a tagállamok elfogadják. Másfelől, maguk az alapelvek szolgálnak referenciaként a Bizottság jövőbeni intézkedéseire. Mindkét aspektus megjelenik az Unió országspecifikus ajánlásaiban, amelyeket az Európai Szemeszter keretében tesznek közzé.
Ebből adódóan a „tisztességes béreket” és „megfelelő minimálbéreket” népszerűsítő EPSR számára a május 22-én kiadott országspecifikus jelentések bizonyultak az első komoly tesztnek. Az eredmény viszont kiábrándító. Ugyan Németországot és Hollandiát ösztönözte, hogy törekedjen a bérnövekedés feltételeinek megteremtésére, azonban a minimálbérre vonatkozó ajánlások továbbra is kritikai hangvételűek az utóbbi minimálbér-emelésekről. Ráadásul azokat az országokat, amelyekben a minimálbér megegyezik vagy megközelíti a nemzeti átlagjövedelem 60 %-át (széles körben ez a szám elfogadott adekvát minimálbérként), sürgették, hogy a minimálbér legyen konzisztens a munkahelyteremtési és versenyképességi célokkal, valamint ne akadályozzák az alacsonyan képzettek munkavállalási lehetőségeit. Ugyanezen az alapon, a nemrégiben megemelt román és bolgár minimálbéreket – mindkét ország nagyon alacsony bérszínvonalú – kritikusan szemlélte, mivel a jelentés szerint fenyegetik a munkahelyteremtés és a bér alapú jövedelmek közötti egyensúly fenntarthatóságát. Mindkét országnak azt javasolták, hogy átláthatóbb mechanizmusokat teremtsen a bérmegállapítás során – ami a bizottsági nyelvezet alapján szerényebb bérnövelésre utal.
Mindezeket figyelembe véve, az EPSR nyújtotta új bérszemlélet ellenére a gyakorlatban még messze van a cél gyakorlati megvalósítása. Így a szakszervezeteknek és a további progresszív társadalmi erőknek nyomást kell helyezni az európai intézményekre és a tagállami kormányokra biztosítandó, hogy az EPSR-ben megfogalmazott szavakat valódi cselekvés kövesse. Az EPSR megerősítését szolgálná az Európai Szemeszter felülvizsgálata, hogy a szociális célkitűzéseknek legalább akkora háttere legyen, mint a gazdasági céloknak. Ugyanebből az okból kifolyólag létfontosságú lenne, hogy a Szociális Fejlődési Protokollt belefoglalják az esetleges jövőbeli alapszerződés-módosításokba. Végezetül, ha az EPSR alapelvei valódi célokat érnének el, a továbbiakban szükség lesz egy közös európai minimálbérre, amely nemcsak létminimumot, hanem a megélhetést is biztosítja.
Torsten Müller az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI), Thorsten Schulten pedig a Hans Böckler Alapítvány Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetének munkatársa. Írásuk eredetileg angol nyelven a Social Europe oldalán jelent meg 2017. július 6-án.
