Andor László – intézetünk tanácsadó testületének elnöke – írása eredetileg a kerekasztal-mp.hu-n jelent meg 2020. november 6-án.

A V21 csoport 2020 szeptemberében ajánlást fogalmazott meg az ellenzéki pártok számára a Nemzeti Minimum Program megalkotása érdekében. A bevezető utáni első fejezet a szélesebben értelmezett szociális rendszerrel foglalkozik.

Abban az időszakban pedig, amikor a világot egy példátlan járvány sújtja, indokolt, hogy az egészségügyi rendszerrel foglalkozzunk mindenekelőtt.
Az elmúlt időszakban az egészségügyet folyamatos forráskivonás és minőségromlás jellemezte, az ott dolgozók erőfeszítései ellenére. Sokan elvándoroltak az országból. Ezt a trendet a vírusválság nélkül is meg kellene fordítani, de a mai körülmények között még inkább szembeszökő, mennyire fontos ügy a magyar társadalom számára az egészségügyi fordulat.

A koronavírus járvány kapkodó, inkonzisztens intézkedései is rámutattak az egészségügyi irányítás elégtelenségére. A rendszer súlyos pénzhiánnyal küzd, az ellátás az elmúlt tíz évben sokat romlott. Az orvosok fizetésének emelése üdvözlendő, de ez egy átfogó program része kellene, hogy legyen. Az egészségügyi közkiadások összegét több százmilliárd forint összeggel föl kell emelni és ennek kétharmadát az orvosok és szakdolgozók béremelésére fordítani. A kormányban önálló minisztérium feleljen az egészségügyért! Olyan reformra van szükség, amelynek köszönhetően a közfinanszírozott, minőségi ellátás mindenki számára elérhetővé válik az egészségügyben.

Egy új magyar kormánynak törekednie kell arra, hogy méltányos megélhetést biztosítson mindenkinek!
Nehezen vitatható például, hogy a nyugdíjasok kimaradtak az elmúlt évek gazdasági növekedésének nyertesei közül. Különösen súlyos a nyugdíjminimumból élők helyzete. Ebben a helyzetben logikus és elvárható lépés az, hogy reális létminimum-számítások alapján fel kell emelni az alacsony nyugdíjakat (elsőként azokat, amelyek még a minimálbér felét sem érik el).

Különösen érdekes kérdés most a minimálbér, amelyet szintén szükséges növelni, összhangban az Európai Bizottság által újonnan beterjesztett elvekkel.
Nemcsak Magyarországon, hanem a mi régiónkban általában sokkal jobban elmarad a minimálbér az átlagostól, mint a nyugati országokban, s ez a gyakorlat fokozza a szegénység kockázatát és az egyenlőtlenségeket egyaránt. Ideális esetben persze mindenfajta bértárgyalás a kollektív alkura vonatkozik, ám ennek erejében Kelet-Közép-Európában nem bízhatunk. Ezért üdvözölni kell az EU koordinációs törekvéseit ezen a téren, és elősegíteni a minimálbér dinamikusabb emelkedését.

Az EU új kezdeményezéseire támaszkodhatunk akkor is, amikor a gyermekszegénység felszámolását célzó kormányprogram elkészítését szorgalmazzuk.
A magát „családbarátnak” nevező kormány az adók és támogatások révén főleg a tehetősebb középosztályhoz tartozó családokat és gyermekeket hozza helyzetbe, miközben gyermekek tízezrei vesztik el az esélyeiket, ha szegény családba születnek. Átfogó kormányprogramnak meg kell állítania a gyermekszegénység terjedését, és mérsékelnie kell a különféle – települési, oktatási, munkaerő-piaci, etnikai – hátrányokat! A szegregáció nyílt és burkolt formáit el kell utasítani.

A demokratikus erők számára evidencia, hogy roma polgártársainkkal együtt kell gyarapodni és boldogulni.
Az elmúlt években a lakóhelyi és iskolai szegregáció nem enyhült, és a közoktatás is inkább növeli az esélybeli különbségeket. A roma felzárkóztatásra szánt európai uniós források sokszor inkább a kormány klienseit gazdagították. Érdemi intézkedés kell tehát a romák helyzetének javítására, munkavállalói képességeik javítására, valós esélyeik megteremtésére. El kell érni azt is, hogy roma polgártársaink társadalmi arányaiknak megfelelően vegyenek részt a közéletben!

Egy jobb, esélyegyenlőséget garantáló társadalom nem valósítható meg az általános tankötelezettség felemelése (konkrétan pedig a 18 éves korhatár helyre állítása) nélkül.
Rövid idő alatt meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a megerősödő iskolarendszer 18 éves korukig nevelje a 21. század kihívásaira önállóan válaszolni képes magyar fiatalokat! A koronavírus járvány megmutatta a digitális közoktatásban rejlő lehetőségeket, de egyidejűleg a hozzáférés problémáit is megvilágította. A következtetés nem lehet más, mint hogy a szegény családok gyermekeinek támogatást kell nyújtani digitális eszközök beszerzéséhez és üzemeltetéséhez.

Ami a felsőoktatást illeti, ez egy olyan terület, ahol a kormány végzetes ámokfutásba kezdett, és példátlan kísérlet alanyaivá teszi az ott dolgozókat és tanulókat.
A felsőoktatásban is helyre kell állítani az európai normákat, összekapcsolva az esélyegyenlőségre vonatkozó elvárásokkal. Az első egyetemi diploma legyen térítésmentes, hiszen az egyetemi képzés nem lehet a jómódúak kiváltsága. Az első diploma térítésmentessé tételével minél több tehetséges fiatal előtt nyíljék meg az egyetemi továbbtanulás lehetősége! Egyetemeink úgy lehetnek versenyképesek külföldi intézményekkel, ha itt a legjobb oktatók tanítanak, és a legtehetségesebb magyar fiatalok tanulhatnak tovább.

Az esélyegyenlőség megteremtésének pénzügyi feltételei is vannak.
Ennek teljes kifejtésére itt nincs mód, ám annyi biztos, hogy igazságosabb adórendszerre van szükség, amelynek egyik legfontosabb eleme az ÁFA csökkentése.  Az emberek életviszonyait figyelembe vevő, méltányosabb áfa-modellt és jövedelemadót kell bevezetni. A fogyasztási javakat terhelő, kiugróan magas általános forgalmi adót az európai átlaghoz célszerű közelíteni, az élelmiszerek és a lakáscélú ingatlanok ÁFA kulcsát pedig 5%-ra kell csökkenteni. Napirendre kell tűzni a többkulcsos jövedelemadó-rendszer bevezetését. Minimális cél legyen a minimálbér adómentessé tétele.

Befejezésül szót kell ejteni arról, hogy a kormányzati szerkezetnek is változnia kell.
Egyetlen, az emberi erőforrásokkal foglalkozó minisztérium alkalmatlan a komplex, ám szerteágazó feladatok végrehajtására. A kormányban önálló minisztérium kell, hogy feleljen az oktatásért, valamint az egészségügyért is. A legtöbb EU-tagországban külön minisztérium működik a munkaügyi és szociális kérdések gondozására is. Nincs valódi ok arra, hogy Magyarország ezektől a normáktól érdemben eltérjen, mint ahogy az az elmúlt tíz évben történt.

Mindezek a célkitűzések összhangban vannak azzal az általános céllal, amely szerint Magyarországnak szociális jogállammá kell válnia.
A jogállami normáknak megfelelő alkotmányos viszonyok helyreállítása alapvető elvárás, de azt is látni kell, hogy a társadalom jelentős része nem azonosul a jogállam jelszavaival, ha a liberális demokrácia azt jelenti, hogy a munkahely biztonságát és a tisztes megélhetést a politika szólamai helyettesítik. A demokrácia programja akkor töltődik meg tartalommal a magyar társadalom milliói számára, ha az alkotmányos rend elősegíti az esélyek kiegyenlítését és garantálja mindenki számára a méltányos megélhetést is, mégpedig összhangban a környezeti fenntarthatóság egyre fontosabb szempontjaival. Ez az a vízió, amelyet Karácsony Gergely a szociális demokrácia fogalmával írt le már a 2018-as választások előtt is.